Az olasz karneváli szezon kezdetének biztos jele, hogy a boltok, pékségek és cukrászdák polcait szép lassan ellepik a chiacchierék. A chiacchiere az olasz farsang legjellegzetesebb édessége, több néven ismert, a legklasszikusabb a chiacchiere, azaz „csevegés, pletyka, lecsfecs”, de régiónként eltér, Piemontban bugie (hazugság), Toszkánában cenci, Venetóban galani, Emilia Romagnában pedig crostoli a becsületes neve.
A chiacchiere a magyar csörögefánkra emlékeztet, vékonyra nyújtott, olajban kisütött tészta, amelyet nagyvonalúan hintenek meg porcukorral, esetleg csokoládéval locsolják meg. A chiacchiere lapos, hosszúkás téglalap alakú, széle cikkcakkos.
A chiacchiere nem mai gyerek, hiszen ennek a fincsi édességnek az eredete egészen az ókori rómaiak idejére nyúlik vissza, amikor az akkor még frictiliának hívott fánkkal ünnepelték a saturnáliát, ami a mai farsangnak felel meg. Az ókori rómaiak nem kicsinyeskedtek,ha farsangról volt szó, hatalmas mennyiségben készítették a frictiliát, és osztották szét a mulatozó tömegeknek.
Hozzávalók kevésbé ipari mennyiséghez:
- 250 gramm liszt
- 1 tojás
- 25 gramm vaj
- 50 gramm tej
- 20 gramm cukor
- egy citrom reszelt héja
- egy csipet só
- 2 gramm sütőpor
- 1 pohárka pálinka
- étolaj a sütéshez
- porcukor
A lisztet rendezzük kupacba a munkalapon, üssük bele a tojást, adjuk hozzá a puha vajat, a cukrot, a sót, a reszelt citromhéjat, pálinkát és a sütőport. Gyúrjunk belőle tésztát, lassanként hozzáadagolva a tejet is. Amint sima, homogén tésztát kapunk, csomagoljuk folpackba, és tegyük pihenni a hűtőbe kb. fél órára. Pihentetés után nyújtsuk vékonyra, kb. félcentisre. Cikk-cakkos tésztavágó kerékkel (körkéssel) feldaraboljuk kb 10 x 8 cm-es téglalapokra, középen bevágással.
Olajban kisütjük, a sütés végén a felesleges olajat eltávolítjuk. Porcukorral meghintjük.
Induljon a karnevál!
