Ó, azok a torinói bikák

Mikor tavaly nyáron először jártunk Torinóban, azonnal feltűnt, mennyi bika van a városban szerteszét. Ennek is utánajártam és most megosztom veletek, miért vált Torinó bika nagyhatalommá.

Az összes közkút egyforma, sötétzöld bikafejjel készült (nevük helyi dialektusban torèt – Helén), és télen-nyáron folyik belőlük az ivóvíz. Felfedezhetjük a bika motívumot a város és a híres Torino FC focicsapat címerén is, néhány lámpaoszlopon, épületek falain, gyönyörű terek járdáiban elhelyezve, a csokifesztiválon, de rengeteg színes, modern bikaszobor is díszíti a várost és több művészt is megihletett a bikákban rejlő lehetőség.

Legegyszerűbb magyarázat az lehetne az elsőre kicsit túlzónak tűnő bika kultuszra, hogy a város neve kötelez, hiszen a toro szó bikát jelent, a torino pedig kis bikát, így mi sem egyértelműbb, hogy megszórják a várost az állat képére mintázott alkotásokkal.

De hogy lett a város neve éppen Torinó? Egészen a római korig kell visszamennünk, hogy erre magyarázatot kapjunk.

Még az I. században, valamikor 28 táján a rómaiak katonai tábort létesítettek itt, melyet Castra Taurinorium (rövid ideig pedig Augusta Taurinorium) névre kereszteltek. Ebben az időben a helység lakosainak száma mindössze ötezer körül volt, így inkább csak egy kis településnek nevezhetnénk, zárójelben azonban megjegyezném, hogy mégis olyan utcahálózatot építettek ki már abban az időben, amely mind a mai napig megfigyelhető Torinóban.

Ehhez a kis településhez kapcsolódik az az ősi legenda, ami a városképet olyannyira meghatározó bikákkal van kapcsolatban.

Valamikor réges-régen ugyanis élt itt a közeli erdőben egy félelmetes sárkány, ami hatalmas rettegésben tartotta a lakosságot és rendszeresen meg is dézsmálta a háziállataikat.

Többen odavesztek a sárkány ellen harcba indulók közül, mígnem egyszer csak a lakosoknak eszébe jutott, hogy utolsó esélyként a környéken élő vörös szőrű, hatalmas bikát küldik a sárkány ellen. Hogy a bika még harciasabb legyen, vörösbor és víz keverékével itatták meg, mielőtt összeengedték a két fenevadat, hogy megküzdjenek egymással.

Az elixír remekül működött, mert a harc során a sárkány elpusztult. A nagy csatározásban a hős bika ugyanis a szarvával felöklelte a szörnyeteget. Mivel az óriási küzdelem során szegény bika is megsérült, röviddel ezután ő is életét vesztette.

A kis városka lakosai azonban olyan hálásak voltak a vörös szőrű bikának, hogy szinte istenükként tisztelték tovább és megőrizték őt emlékezetükben. A piemontiak azóta is szívesen mesélik a legendát és többek között a város címerében is ennek az erős, rendíthetetlen és bátor állatnak állítottak emléket, melyre a mai napig nagyon büszkék.

Az említett üvegzöld közkutak is fontos történelmi nevezetességei a városnak, melyeket 1861-ben kezdtek tervezni és a rákövetkező évben fel is állították az első 40-50 Toret néven elhíresült szomjoltót. Ma már több, mint 800 ilyen kutat találhatunk Torinó-szerte és természetesen ennek is külön mozgalmat szentelnek a helyiek, weboldallal, térképpel, különféle mókás akciókkal hívják fel a figyelmet ezekre a kedves őslakosokra. Örökbe is lehet fogadni a kutakat, amiért ráadásul fizetni sem kell.

2022-ben az egyik főtéren álló kútból pedig vörösbor folyt, amit a szervezők áprilisi tréfának szántak.

Bikákkal kapcsolatosan természetesen nem ez az egyetlen érdekesség a környékről.

Ha csak a szomszédos Milánóba látogatunk, felfedezhetünk a dóm közelében, a Galleria Vittorio Emanuele II néven ismert impozáns, üzletekkel, éttermekkel és kávézókkal tele galéria közepén néhány sarkán pörgő embert. Ők éppen a jövőjükről gondoskodnak, ugyanis ha háromszor körbe fordulsz a bika tökén úgy, hogy sarkad nem emeled fel, hatalmas szerencsében lesz részed. (erről olvashattok az Útikalauz az édes élethez című könyvemben is – Helén)

Aki már megpördült ezen a szent helyen, és azt érzi, hatalmas fordulatot vett az élete, kérem, hogy szóljon nekem, hogy átugorhassak Milánóba és én is minél előbb szegény bika tökére léphessek, hiszen szerencséből sosem elég.