Az olasz gasztronómia nem szorul népszerűsítésre. Legyen szó egy fantasztikus pizzáról, egy gőzölgő lasagne-ról, tiramisuról, profiterolról vagy csak egy hűsítő, krémes fagyiról, rögtön az olasz vendéglátóhelyek utánozhatatlan hangulata jut eszünkbe.
Van itt azonban valami, amiről – be kell vallanom töredelmesen – Torinóba költözésünk előtt sosem hallottam.
Alapja ízre és állagra is kicsit más, mint a méltán népszerű pizzáé, még ha első ránézésre hasonlít is hozzá. Ropogós tésztája rizs, szója, búza és kukorica lisztet is tartalmaz, melyet szintén élesztővel és vízzel gyúrnak össze és kelesztenek körülbelül 72 órán át.
Ezután a kis darabokra vágott tésztalabdákat kinyújtják és egy-egy perc alatt a 400 fokos sütőben elősütik. Így állhat a megsütött tészta, amelyre a nap folyamán rákerülnek a fenséges feltétek, hogy aztán egy második sütési kör folyamán két perc alatt elnyerjék végleges, fogyasztásra alkalmas – őrületesen finom és ropogós – állagukat.
A feltéteknek csak a képzelet szabhat határt. Van belőlük sós, édes, keserű és savanyú ízvilágú is, de a legnépszerűbbnek egyértelműen a sós változatokat tekinthetjük.
Az alap, margarita változaton paradicsomszósz és mozzarella sajt van, ez egy igazi jolly-joker, gyakorlatilag mindenki szereti, hiszen a tészta már önmagában annyira fantasztikus ízű, hogy ha nem teszünk rá semmi különleges feltétet, akkor is elégedettek leszünk az ízkombinációval.
De, hogy kicsit izgalmasabb vizekre is evezzünk, a feltétek között találkozhatunk többek között kék sajttal, mortadellával, dióval, szalámival, szardellával, ruccolával, csípős kolbásszal, lilahagymával, friss és szárított paradicsommal, cukkinivel, gombával, padlizsánnal, radicchio (vagyis lila) salátával, olívabogyóval, sonkával, pisztáciával és ami nagyon meglepő, főtt burgonya szeletekkel.
Ez az az étel, amihez még az egyébként függő fiunk sem kér ketchup-ot, mert úgy ahogy van, tökéletes csemege.
Mondanom sem kell, hogy hetente legalább egyszer meglátogatjuk Maxot és a La Pinseria-t, mert a minősége csúcs, 2 perc alatt kajához jut az éhező, fejlődésben lévő szervezet és Max személyisége is varázslatos.
Még csak néhány napja laktunk itt Torinóban, amikor először betérve hozzá azzal fogadott, hogy „végre, hogy bejöttünk, várt már bennünket, mivel látta, hogy beköltöztünk”.
Azt nem állítom, hogy a pinsa receptjével is Torinó büszkélkedhet, mivel az alap ötlet az ókori Rómából származik. Innen jön a hivatalos elnevezése is: Pinsa Romana. Ezen a néven 2001 óta tartják nyilván ezt a finomságot, de a lepénykenyerek már ősidők óta az emberiség nélkülözhetetlen táplálékát képezik. Akkor persze még köles, árpa és tönköly búzából készített lisztet használtak a tésztához és az évszázadok során fejlődött azzá, amiért most mi is rajonghatunk.
A lepénykenyerek készítése 5-10 ezer évvel is visszarepít bennünket a történelemben, hiszen az emberiség az első gabonanövények megjelenésével kezdte el a lepénykészítés művészetét. Az őrlés és a tűz megjelenésével pedig már a maihoz hasonló lepények készültek, melyeket forró kövön sütöttek meg. Ezek azonban még kelesztés nélkül készültek őrölt gabona és víz keverékéből. A kelesztett laposkenyér valószínűleg Egyiptom területéről származik és körülbelül időszámításunk előtt 3000 évvel születhetett.
Az ókori görögöknek és rómaiaknak már kifejezetten gazdag kenyérkultúrájuk volt. Hippokratész kétezer évvel ezelőtt már 17 féle kenyér létezését jegyezte fel.
A pinsa név a latin „pinsere” szóból származik, melynek jelentése húzni, nyújtani, ami egyértelműen a tészta készítésének módjára utal.
Ez az isteni eledel a nála sokkal népszerűbb pizza tésztájától leginkább abban tér el, hogy jóval magasabb a folyadék (víz) tartalma és a használt lisztkeverék, valamint az említett magasabb víztartalom miatt szénhidrátszegényebb és könnyebben emészthető az emberi szervezet számára.
Alakja ovális vagy téglalap alakú, vagy félbehajtott és töltött változatban is fogyasztható. A tészta készítése kifejezetten hideg víz felhasználásával történik és a hosszú kelesztés folyamán hűtőben pihentetik.
Ha tehetitek, kóstoljátok meg ezt az ízletes eledelt, nem fogtok csalódni benne.
Torinóban biztosan a La Pinseria a legmegfelelőbb hely erre.
