Olaszországról rengeteg különlegesség eszünkbe jut, legyen az gasztronómia, design vagy a közkedvelt úti célok egyike. Ha fel kellene sorolnunk néhány tipikus olasz dolgot, a piacok biztosan rajta lennének a Top 10 Italy listánkon.
A torinói piac 1835 óta a Porta Palazzo-n található és méretét tekintve Európa legnagyobb kültéri piacaként tartják nyilván. Keveredik itt minden: illatok, ízek, nemzetek, nyelvek és bizony a szagok is, leginkább azok számára, akik nem igazán a tenger gyümölcseinek megszállottjai.
Hétfőtől szombatig nyitva van és mivel hétköznapokon kicsit kevesebb árus pakolja ki a portékáit, ilyenkor nyugodtabban lehet körbe sétálni a csíkos vászon tetejű asztalkák között. A szombati nap a hosszú nap, amikor reggel 8 után már nyitnak a standok és este fél hét körül pakolják el a rengeteg holmit.
A piacon szinte minden kapható, ahogy az egy rendes olasz piactól elvárható: ruha, háztartási eszköz, illatszer, bőrönd, műszaki cikkek egyfelől, zöldség, gyümölcs, hús, hal, sajt, kenyérfélék és fűszerek másfelől.
Némelyik árus igazi show-t csinál az eladásból: énekel, táncol, de minimum jó hangosan adja tudtunkra, hogy mennyibe kerül az adott kincs, ami szerinte kizárólag nála kapható. Hallottunk már remek Elvis imitátort és vannak önjelölt Adriano Celentano-k is, de esküszöm feldobják az amúgy is barátságos hangulatot.
A torinói piac egyébként nem csupán a szabad ég alatt működik, komoly épületek is övezik a térre kitelepült standokat. Vannak régebbi, egy szintes csarnokok is, de egy viszonylag modern, többszintes építmény is található itt, amelyben elsősorban éttermek, borozók, kávézók kaptak helyet a földszinten, és néhány ruha-, és cipőbolt az első emeleten. (Ez a néhány éve nyílt Mercato Centrale)
Egy nagyon érdekes része is van ennek a helynek, mégpedig a földszint alatt elhelyezkedő, már használaton kívüli jégtároló, amelyet nem felszámoltak a modern épület tervezésekor, hanem pont, hogy „konzerváltak” és egy kis történeti betekintést nyújtanak általa abba a különleges térbe, amely a 18. és 19. században a teljes piac árumennyiségének hűtését és biztonságos tárolását biztosította. Állítólag az egész piactér alatt végigfut ez a hűtőkamra rendszer, belesni viszont csak két kupolás térbe lehet, de ez is izgalmas látvány.
A jeget egyébként a Val di Susa régióból hozták hatalmas tömbökben, juta zsákokkal letakarva, amely gátolta a jég olvadását. A jégtömböket és az összegyűjtött havat egy hatalmas, föld alatti tölcsér alakú verembe tették, amelyet a megtöltést követően lezártak és csak akkor nyitottak meg, amikor május környékén beköszöntött a hőség. A megnyitott veremből egy csőrendszeren keresztül jutott el a hideg levegő a szomszédos tárolóhelyiségekbe, ahol az áruk sorakoztak a polcokon.
A hűtőház tehát a 18. századtól kezdve egyik téltől a másikig képes volt hidegen tartani a romlandó piaci portékákat, lehetővé téve ezzel a piac folyamatos működését az év minden napján.
Ezen a hatalmas téren összegyűlik Torinó minden nemzete és igazi olvasztótégelyévé válik a városnak. A különböző nációk azonban békében megférnek egymás mellett, és bár minden útikönyvben veszélyes helynek tartják, bennünket semmiféle atrocitás nem ért a piacon, pedig gyakran járunk mi is ide vásárolni, hogy beszerezzük az isteni olajbogyókat, kenyereket vagy a fillérekért megkaparintható ruhákat.
