Öt hónapja érkeztünk Torinóba és még ugyanennyit töltünk itt, mielőtt hazaköltöznénk Budapestre.
Túléltük a téli hónapokat, amelyek nem voltak azért igazán embert próbálók. Egyszer esett csak a hó és bár itt is hidegek az éjszakák, valahogy nem olyan szürkék a téli napok. Többet süt a nap, mint Magyarországon és mivel Torinó nem egy szeles város, a mínuszokban sem érzi azt az ember, hogy elviselhetetlen az utcán lenni.
Szeretjük ezt a várost továbbra is, örülünk, hogy részünk lehet ebben az érdekes családi kalandban.
Újra „évértékelést” tartottunk, amit most veletek is megosztok.
Iskola
A legfontosabb ok, hogy itt vagyunk, az a gyerekek nyelvtanulása, amivel elég jól haladnak, hiszen naponta 7-8 órát olaszok között töltenek az iskolában és olaszul tanulják a tárgyakat.
Továbbra is szívesen járnak be a suliba, kialakultak a baráti társaságaik és a tanulással is minden rendben.
A 10. osztályos fizikával azért meggyűlt a bajunk, maradjunk annyiban, hogy mi nem ilyen szinten tanultuk a tárgyat gimnáziumban. Akinek van kedve, böngésszen a feladatok között. Google fordítóval meg lehet simán érteni őket, de minden bizonnyal nem a fordítás lesz a legnagyobb nehézség a feladatokkal kapcsolatban.
Az összes többi tantárgy teljesen követhető, kisebb nagyobb szorgalommal még akár nagyon jó jegyek is születhetnek egy-egy dolgozatra, vagy kerülhetnek a bizonyítványba.
Félévkor itt is kapnak értékelést a gyerekek. Az egyik része a tantárgyi tudást értrékeli, a másik a gyerekek szorgalmát, beilleszkedését az osztályba.
Barátok
Mindkét gyerekünk megtalálta a saját kis csapatát osztályon belül.
A lányok suli után beülnek egy üdítőre vagy elmennek egy gyors shoppingolásra, de nincsenek összenőve, valószínűleg elég nekik az egész napos együttlét.
Fiunknál viszont erős összetartás van, hol focizni mennek, hol kosarazni, video játékozni ugranak fel egymáshoz és esznek folyamatosan.
Teljesen normális, hogy akár este 9-kor is elindulnak a Piazza Vincenzo Arbarello irányába focilabdával a hónuk alatt és rohangálnak néhány órát egy szombat este, hogy utána még beülhessenek egy bárba, ahol isznak egy üdítőt és esznek egy focaccia-t.
Az elmúlt két hétben valami megfejthetetlen tanításmentes, iskolán kívüli kötelező programja volt a 10-es osztálynak, így nem kaptak enni az iskolában és maguknak kellett megoldani a másfél órás ebédszünetben a kajálást.
Centrális elhelyezkedésünknek köszönhetően háromszor is nálunk kötött ki az osztály egy része, hogy itt ebédeljenek. Én csak egyszer főztem a kezdetben még csak öt fős csapatnak, a további alkalmakkor ők oldották meg a menüt. Bevásároltak, tésztát főztek és szépen el is pakoltak maguk után. Még akkor is, amikor tizenegy tini lepte el a lakást és tömörült a konyhában.
Hétköznapok
Megvan a város központjában való életnek a varázsa. Autó nélkül is gyönyörűen működik a rendszer, legyen szó bevásárlásról vagy bármilyen programról.
Több kisebb élelmiszerüzlet is van a környékünkön, de ezekbe csak apróságokért és vész esetén járunk, mert jóval drágább, mint például a LIDL. Ezért nagyjából hetente egyszer ide szoktunk elsétálni bevásárolni, és hatalmas szatyrokkal hazatérni.
A másik biztos pont a piac, ahova vasárnap kivételével érdemes elmenni bevásárolni, mert itt vannak leginkább felsorakoztatva az igazi olasz húsok, zöldségek, sajtok, kenyérfélék vagy tészták.
Rengeteg program van a városban, nem is nagyon tervezzük már meg előre, hogy hova megyünk megnézni egy kiállítást vagy mikor megyünk Juventus vagy Torino FC focimeccsre. Van, hogy csak a meccs napján néznek rá a fiúk a jegyekre és ugranak el egy-egy rangadóra.
Gyakran tényleg véletlenszerűen botlunk bele valamilyen érdekességbe, amit nem is hirdetnek plakátokon. Így jártunk októberben például a Torinó maratonnal is, amiről csak akkor értesültünk, amikor a kapunk előtt megindult a többezer futó.
Teljesen céltalanul is elindulunk sétálni a nap bármelyik szakában, mert annyira szép Torinó belvárosa, hogy szinte megunhatatlan. Szerethető reggeli párába burkolódzva, fényes nappal a teltházas teraszaival vagy az esti nyüzsgésben, hangulatos fényeivel.
Kiruccanunk
Zseniális elhelyezkedése miatt nagyon sok lehetőség adódik közeli vagy távolabbi célpontok felfedezésére.
Néha csak 20-30 km-re eső kis városkákba ugrunk át, de több „ottalvós” programunk is akadt az elmúlt öt hónap során. Jártunk Astiban és a Langhe borvidék több kis városában, leugrottunk Genovába vonattal, és a Ligúr-tengerpartot is elkezdtük bejárni. Ez utóbbi hosszabb folyamat lesz, mert annyi csodás városka sorakozik a tengernél, hogy hetekre is le lehetne menni ismerkedni ezekkel a gyöngyszemekkel.
Voltunk a francia Riviérán és Monacoban, átmentünk Brianconba síelni néhány napra és a Chamonix, Montreaux irányt is kipipáltuk.
A tavasz még csak most jön, úgyhogy igyekszünk kihasználni azt a lehetőséget, hogy innen egészen más kirándulási lehetőségek nyílnak, mint otthonról.
Van ami nem tökéletes
Természetesen ez a világ sem tökéletes és nyilván mindenki más szemüvegen át nézi a várost és az itteni lehetőségeket.
Továbbra is furcsa, hogy a car sharing autókra mennyire nem vigyáznak: cigi szagú a legtöbb, kutyaszőrös, saras, kisebb-nagyobb horpadásokkal a karosszériákon és néha a kártya is hiányzik az autóból, amivel tankolni tudnál útközben.
Valóban sok a hontalan az utcákon, de nagyon érdekes megtapasztalás, hogy beszélgetnek velük a járókelők, takarókat visznek nekik vagy élelmet. Egyszerűen részei a városnak, elfogadják őket a helyiek.
Több külvárosi részen sok bevándorló él. Nagy számban vannak jelen a piacon, és néhány tömegközlekedési eszközön valóban szinte csak bevándorlók utaznak. Akiknek ez bántja a szemét, orrát vagy lelkületét, az kénytelen máshogy elérni úti céljához.
Hiányzik néhány alap élelmiszer is. Nincs tejföl, meggybefőtt, túró rudi, kakaós csiga, torma, karalábé vagy fehér répa. Persze ezek nélkül is lehet létezni, de néha jól jönne egyik-másik a főzéshez vagy csak úgy nassolni.
Vár még ránk több érdekes kaland is. Fiunk osztálya Amszterdamba megy osztály kirándulni márciusban, lányunkat beválogatták az iskola röplabda és strand röplabda csapatába, így ő májusban utazik Catanzaro-ba, az olasz csizma talpára egy egyhetes versenyre.
Sőt, az is előfordulhat, hogy csak hárman költözünk haza júniusban, mert lányunknak annyira tetszik az iskola és az itteni lét, hogy szeretne még egy évet maradni Torinóban, de szeptembertől már kollégiumban, hogy még jobban megtanulhassa ezt a gyönyörű nyelvet.
Félreértés ne essék, maradnánk mi mindannyian szívesen, de fiunkat hazaszólítja az érettségi…