Torinó igazi gasztronómiai központ, írtam már több finomságról is, amit ez a csodálatos város adott az emberiségnek. Elég megemlítenünk a Martinit, a Lavazza kávét, a gianduia desszerteket, sőt a szintén sokak által ismert és kedvelt Tramezzini szendvicseket vagy az olasz éttermekben gyakran felszolgált ropogtatni valót, a Grissinit. Igen, ezeket mind Torinó jóvoltából ismerhette meg a világ.
„Sajnos” egy újabb isteni gasztro élményben volt részem, amikor megkóstoltam a városszerte bárhol kapható, de a Caffé Al Bicerinben legmesteribben készített Bicerin (ejtsd: bicserín) nevű kávés italt.
Nincs túlgondolva a történet, ugyanis mindössze három összetevője van egy igazi Bicerinnek. Tökéletes ízű presszó kávé, csodálatos, krémes, házi készítésű forró csokoládé és mindezek tetején egy réteg kemény tejkrém. Nem tejszínhab, ahogy sok helyen árulják, az igazi és hamisítatlan Bicerin tetején tejkrémet találunk. Összekeverni tilos, mivel a három különböző hőmérsékletű, sűrűségű és textúrájú alkotó elem legjobb, ha csak a szánkban keveredik össze, mert így érezhetjük és élvezhetjük tökéletesen mind a három, külön-külön is csodás íz varázslatos aromáját.
Érdekes nevének eredete arra a kis, fogantyú nélküli üvegpohárra utal, amelyben anno felszolgálták ezt az italt. A Caffé Al Bicerinben a mai napig ilyen poharakban kapjuk ezt a kávét, de más kávézókban nem feltétlenül tartják ezt az íratlan szabályt.
Az említett, hangulatos kávéházat egyébként 1763-ban nyitották meg. Akkoriban „rendes nők” nem jártak bárokba vagy kávézókba, ez kizárólag a férfiak kiváltsága volt. Torinóban azonban volt egy hely – igen, az Al Bicerin -, ahová hölgyek, akár egyedül is bemerészkedhettek és elkortyolhattak valami könnyű italt, legyen az vermouth, rosolio, ratafiá vagy egy kellemes kávé.
A Caffé Al Bicerint ugyanis annak ellenére, hogy férfi tulajdonosa volt (nem is lehetett volna ez másképp), valójában nők vezették és alakították ki azt a különleges atmoszférájú helyet, ahova szívesen tértek be oly sokan. Nem csak előkelő urakat fogadtak, bár akadtak miniszterek és professzorok is szép számban, de itt fogyasztották munka előtti kávéjukat az utcai árusok, kereskedők, árukihordók, kosárfonók és azok a szegényebb művészek is, akiken a kávézót vezető, de együttérző asszonyoknak megesett a szíve.
Így vált ez az apró, fehér márványlapos asztalokkal és faberakású falakkal berendezett apró hely a város egyik legkedvesebb kávézójává, ahová természetesen illusztris vendégek is rendszeresen ellátogattak.
Camillo Benso di Cavour Olaszország első miniszterelnöke például inkább itt foglalt helyet és nyugodtan megkávézott, amíg a királyi család a szemközti Consolata templom miséjén vett részt.
Hogy ez igaz-e vagy csak legenda, nem tudjuk biztosan.
Amihez viszont nem fér kétség, az például Giacomo Puccini és Alexander Dumas látogatása, vagy az 1889. évben Torinóban élő Friedrich Nietzsche rendszeres kávézása a Bicerin kávézóban.
Úgy tűnik, hogy az Umberto-k egyik kedvenc helye is ez lehetett, hiszen II. Umberto király és felesége, Umberto Eco, valamint Umberto és Gianni Agnelli, a FIAT gyár tulajdonosai rendszeresen megfordultak a Caffé Al Bicerinben. (Umberto Agnelli mellesleg a Juventus és az Olasz Labdarúgó Szövetség elnőke is volt, de az 1970-es évek végén Kereszténydemokrata szenátori rangot is betöltött.)
Umberto Eco pedig A prágai temető című művében hosszan és részletesen ír a kávézóról, a történet egyik fontos helyszíneként említve azt.
Erre az aprócska helyre egyébként normál esetben nehéz bejutni, hosszú sorok állnak az asztalokért nap, mint nap, de érdemes kivárni a sorunkat. A Bicerint ugyanis tényleg itt készítik a legjobban, ami a kiváló minőségű kávé és kakaó használata mellett minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy mind a mai napig az eredeti, titkos recept szerint készítik ezt a torinói specialitást.
A kávézót egyébként azóta is nők vezetik és minden alkalmazott a gyengébbik nem sorai közül kerül ki, ami már több száz éve így történik ebben a kedves, pici ékszerdobozban.
Ha Torinóban jártok, szánjatok rá egy kis időt és kóstoljátok meg itt (is) a Bicerint, máshol úgysem nyílik rá alkalmatok, mivel még Olaszországban sem ismerik máshol ezt az italt, nemhogy a nagyvilágban.