A karnevál időszaka a húsvét előtti kilencedik vasárnapon kezdődik, úgyhogy Olaszországban indul a tombolás. A mi kedves kisvárosunkban már most vasárnap letudtuk a karneváli forgatagot, ezzel eléggé élen jártunk az országban, a lényeg az, hogy farsang van, kész-passz. Az olaszok imádják a karnevált, mi sem állhat a talján ember szívéhez közelebb, mint a maskarába bújás, zene, tánc és felvonulás. Minden egyes településnek megvan a saját hagyománya, akármerre is járunk ebben az időszakban a Csizmában, biztos, hogy belebotlunk egy fülsiketítő technozenével kísért kocsikkal vonuló forgatagba. Az úttesteket ellepik a konfettik, a gyerekek pedig boldogan szaladgálnak a kocsikról dobált cukorkákért.
A leghíresebb természetesen a velencei, nem véletlen, hiszen Velence városa páratlan díszlet egy beöltözős mókához, bár itt kevéssé őrült, annál inkább sikkes a buli, és nem ajánlott azoknak, akik nehezen viselik a tömeget. A helyiek pompás jelmezekben és kifejezéstelen maszkokban sétálnak fel-alá,és szívesen pózolnak az idelátogatók előtt. A velenceiektől nem áll távol ez a színpadias pávázás, a 18. századra például annyira megkedvelték a maszkviselést, hogy nem csupán karneválkor, hanem minden ünnepi alkalommal felöltötték, úgyhogy a város gyakorlatilag folyamatosan egy álarcos forgatag volt. A karnevált Napóleon betiltotta, majd csak később, az osztrákok ideje alatt éledt fel, de korántsem a régi fényében. Az egykori pompáját az 1970-es évek végén nyerte vissza, és azóta is maradt remekbeszabott mesevilág. A 2019-es velencei karnevál részleteiről itt olvashattok hosszabban.
A sikkes velencei maszkok
Viareggio (Toszkána) karneválja 1873-ban született, amikor a város gazdagabb polgárai jelmezbe öltözve vonultak fel az egyre magasabb adók ellen tiltakozva. Ez annyira megtetszett nekik (ugye tudjuk, hogy a sztrájknak, meg a tüntetéseknek külön művészete van errefelé), hogy minden évben farsang idején megismételték egyre látványosabb elemekkel tarkítva. A karnevál legfőbb attrakciói papírmaséból épített, vicces jeleneteket ábrázoló (gyakran aktualitásokat, politikusokat jelenítenek meg) díszleteket felvonultató, ún. „allegórikus” kocsik, melyet jelmezesek kísérnek végig a város főútvonalain. A karnevál idején a város terein, kisebb utcácskáiban tánc, zene, kirakodóvásár vár ránk.
A bábjátékos (flickr,Giulia)
Az ivreai (Piemonte) karnevál egy ifjú hölgy, Violetta a város gonosz zsarnoka elleni lázadását idézi vissza, amelyhez a teljes lakosság csatlakozott. A felkelésnek állít emléket minden évben a „Battaglia delle Arance”, a narancsviadal, amikor az ünneplők narancsokkal igyekeznek célba találni egymást. Állítólag közel 400 tonnányi naranccsal támadnak. Ilyenkor a kocsikról dobálók személyesítik meg az elnyomókat, a gyalogos tömeg pedig a felkelőket. A móka nem veszélytelen, ezért a résztvevők védőálarcot viselnek, a látogatóknak pedig piros sapka viselését javasolják, így elvileg nem leshetnek célpontok. Elvileg, mert gyakorlatilag tavaly az én piros sapkás kollégáim is kék-zöld foltokkal jöttek be dolgozni a karnevál másnapján. Az eseményt egy zsűri figyeli, és a csata végén díjakat oszt a legjobban teljesítő kocsik, illetve a gyalogos „egységek” között. Idén február 11-re esik a narancsviadal, amelyet veszélyessége miatt nem ért tisztes távolról, foglalt helyról figyelni. Jegyek rendelhetők itt. Ivreába egyébként is érdemes ellátogatni, hiszen 2018. óta egyike Olaszország világörökségi helyszíneinek.
Narancsháború Ivreában
Szardínia sem maradhat ki a karneváli őrületből. A mamoiadai karnevál nekem különösen tetszik, mert az itteni felvonulók, a „Mamuthones” nagyon emlékeztetnek a mi busóinkra. A karnevál egyébként is a szárd folklór egyik legjelentősebb eseménye. Eredete kérdőjeles, egyik lehetséges variáció szerint a helyi pásztorok szaracénok felett aratott győzelmét idézi, A Mamuthonesek kifordított szőrmekabátot viselnek, arcukat fából faragott fekete maszk fedi, mellkasukra és hátukra kolompokat erősítenek, így felvonulásukkor zeng az egész város. Délután indulnak és késő estig menetelnek, útközben meg-megállva egy pohár borra, vagy más finomságra, amit a helyiek ajánlanak nekik. Más érdekességek a szárd karneváli vigasságokról itt olvashatók.
Mamuthones (flickr, GG)
Ha Dél-Olaszország leghíresebb karneválját céloznánk meg,akkor Pugliáig kell utaznunk a putignanoi mulatságra, amely egyben az egyik legrégebbi karnevál is. Pugliát egyébként is imádjuk, a karneváli hacacáré csak még egy ok az utazásra. Az itteni karnevál története még 1394-ben kezdődött. Eredetileg a szőlőoltási munkálatok befejezését ünnepelték tánccal mókával és kacagással a parasztok, majd a fasizmus idején fejlődött ez hagyományos ünnep komolyabb, polgáriasabb karnevállá. Ekkor kezdődött a kocsik felvonulása, a parádé, amely kihagyhatatlan programmá teszi a környéken járók számára.
Ami pedig egősz Olaszországot egyesíti a karneváli időszakban, az a chiacchiere, azaz a csörögefánk. Mi már feltankoltunk belőle.