Miután jól telefaltuk magunkat húsvéti colombával, ideje körülnézni, hogy mi egyéb kerül még az olaszok asztalára a tavaszi ünnep alkalmával. Induljunk Ligúriából, ahol a torta pasqualina (húsvéti torta) született, amelyet a nevével ellentétben ma már gyakorlatilag egész évben lehet fogyasztani, mégis a húsvét az igazi szezonja. Az eredeti recept szerint ennek a sós tortának 33 leheletvékony tésztalap az alapja. Harminchárom, mint Krisztus éveinek a száma. A tortát mángolddal, újhagymával és tojással töltik meg.
A casatiello a nápolyi húsvét csúcsa, ami húsvéthétfőn sem maradhat el a piknikes kosarakból. Olaszországba ugyanis tipikus, hogy húsvéthétfőn grillezünk vagy piknikezünk a szabadban, vagy mind a kettőt egyszerre. A casatiello szintén egy sós torta, melynek tésztáját sajttal, szalámival és tojással gazdagítjuk, és kuglófhoz hasonló formában sütjük ki. Könnyen felismerhető, mert keménytojásokkal díszítik. Néhány éve én is elkészítettem otthon. Egyszerű, és kiadós.
Személyes kedvencem a szintén nápolyi születésű pastiera, ami egy ricottás, tojásos, tejben főtt búzás (!!) töltelékkel készített linzertészta, amelyet fahéjjal, kandírozott gyümölcsökkel, narancshéjjal, vaníliával tesznek még illatosabbá és zamatosabbá. Nekünk a Nápoly mellett élő unokatestvérek szállítják rendszerint, és elképesztően finom. Egész Olaszországban elérhető, nincs olyan cukrászda vagy pékség, ahola húsvéti ünnepek idején ne készülne belőle.
Szicíliában járunk, ahol agnello alla messinese, azaz messiani bárány vár ránk. A bárányhúst beolajozzák, súval és borssal fűszerezik, megszórják egy tenyérnyi pecorino sajttal és olivabogyóval, majd öntenek hozzá egy pohár vízzel hígított fehérbort. Aztán mehet a sütőbe, majd a gyomrunkba.
A pizza di Pasqua (húsvéti pizza) szintén egy sós, ami kelt tésztából készül, és amelyet Közép-Olaszországban, elsősorban Marchéban és Umbriában fogyasztanak. A torta panettone-alakú, tésztáját pecorino sajt gazdagítja. Létezik édes változata is, amelyet tojásfehérjéből készült mázzal vonnak be, és apró cukorkákkal díszítik.
1725-ben Torinóban a Via Roma egyik üzletének tulajdonosa, egy özvegyasszony azt fundálta ki, hogy folyékony csokoládéval tölt meg pár üres tojáshéjat. Az eredmény? Igen. Pont az. Megszülettek a csokitojások. Egy darabig megmarad a kézműves keretek között a dolog, majd a múlt század ’20-as éveiben a torinói csokoládékészítő mesterek szabadalmaztatnak egy módszert az üres csokoládétojások készítésére. 1925-ben pedig az üres tojásokba már meglepetéseket is rejtenek. Ma már el sem lehet képzelni a húsvétot csokitojás nélkül, és ezt már megint a torinóiaknak köszönhetjük. A variációi végtelenek, kisgyerekes családokban pünkösdig ezt a csokit nyammogjuk.
Buon appetito!