Az olaszok imádnak shoppingolni. Jó persze, ki nem, de itt valahogy mégis van egy különös bukhéja a szezonvégi leárazásoknak. Egyrészt mert tényleg szezonvégiek, tehát január és július legelején, pontosan meghatározott menetrend szerint indulnak, másrészt meg, mert a leárazás az ténlyeg leárazás. Mindent kisöpörnek a padlásról. A következő szezonban biztosan nem fogják visszacsempészni a megmaradt cuccot a polcokra, hogy aztán újra teljes áron dobják piacra. Komolyan. Az olaszországi élet egyik legjobb pillanata a szezonvégi leárazás, a SALDI.
Az idén a legtöbb Olasz régióban január 5-én kezdődik az őrület, három kivétel akad: a sietősek, Basilicata , Valle d’Aosta és Szicília. Basilicatában sietősek,mert már január 2-án beindították a bazárt, Valle d’Aostában ma berregnek fel amotorok, a lomhább szicíliaiak pedig csak január 6-án teszik ki az akciós táblákat az üzletekben.
Jómagam bár csak mérsékelten veszek benne részt, tekintettel arra hogy szerencsémre én a karácsonyi szezonban Magyarországon már kiélhettem magam, azért teljesen nem kerülhetem meg, és nem is akarom, na. Az emberek csütörtökön már minden bizonnyal mámorosan állnak majd sorban nyitáskor az üzletek előtt, és onnantól kezdve egy pár hónapig simán pankrációznak egy-egy menőbb darabért.
Komolyan veszi a leértékelést a kedves vásárlóközönség , a boltok ilyenkor tömve vannak, úgy járkál mindenki a duzzadó bevásárlószatyrokkal, mintha kötelező lenne, ismerek olyanokat, akik konkrétan kirándulást szerveznek a nagyobb outletekbe, ahol ilyenkor extra mínuszok röpködnek. Ráadásul ahogy telnek a napok, és fogy a portéka, úgy csökkennek továbbra is az árak. Shoppingfüggőknek mennyei manna a rendszer.
A kereskedők reméljük, hgy az idén is ugyanúgy örvendeznek majd, mint tavaly, hiszen a korábbi évek trendjei megváltozni látszanak, többet költenek mostanában az az olaszok,mint a válság legsötétebb éveiben úgyhogy mindenki, hajrá, előre, adjunk egy kis löketet ennek a dagonyázó GDP-nek!