Arról, hogy hogyan őrizzük Kossuth emlékét Torinóban, már én is írtam, Vanda viszont igazi szorgalmas és érdeklődő kisdiákként nézett utána annak, hogy az egykori magyar korményzó hogyan töltötte napjait a turini emigrációban (Helén).
Mivel ma is gyönyörűen sütött a nap, úgy döntöttem, megteszem, amit megkövetel a haza és elsétálok végre Kossuth Lajos torinói házáig, ahol emléktábla, sőt egy szobor is emléket állít az ismert magyar politikus és szabadságharcos személyének.
Kérlek benneteket, ne ijedjetek meg, nem Kossuth politikai munkásságát fogom taglalni. Épp ellenkezőleg, azt az oldalát igyekszem bemutatni, amiről nem hallottunk a töri órákon.
A Via dei Mille 22. alatt valóban ott áll a ház és a vele szemben lévő park egy kis szegletében Kossuth Lajos mellszobra. Mivel szegény Kossuth életének 49%-át külföldön, emigrációban töltötte, arra gondoltam, hogy kicsit jobban beleásom magam ebbe az érdekes élettörténetbe.
A szomorú kimenetelű 1848/49-es szabadságharcot követően 1849 és 1861 között Kossuth élt Törökországban, Angliában és az Egyesült Államokban is.
1861-ben költözött át Londonból Olaszországba. Először Milánóba, majd 1865-ben Torinóba, ahol egészen haláláig élt.
Ezalatt az időszak alatt bár sokat írt és foglalkozott a haza ügyeivel, rengeteg időt töltött a természetben és kedvenc elfoglaltságának, a növények tanulmányozásának szentelte ideje egy részét. Szeretett házának kertje olyan volt, mint egy igazi botanikus kert. Rózsa- és szőlőlugas volt benne, a kis tóban vízililiom úszkált, íves, farácsos kapuin jázmin és hajnalka illatozott, a ház körül veteményes és gyümölcsfákkal teli kert is pompázott. Kedvenc kutyája őrizte a házat, akinek nevén valószínűleg nem törte sokáig a fejét, a kutyusnak ugyanis a Jószág nevet adta.
Kossuth a kor nagy botanikusai szerint is nagyon értett a növényekhez, rengeteget túrázott az Alpokban, ahova minden évben a nyári meleg elől hónapokra elvonult, és szenvedélyesen gyűjtötte a különféle növényeket.
Olyannyira rabjává vált a növények gyűjtésének, hogy közel 4.500 darabból álló gyűjteménye haza is került Magyarországra és ma is a Természettudományi Múzeum féltett kincse. Kossuth hihetetlen pontossággal vezette nyilvántartását és egy tökéletesen feliratozott és rendszerezett botanikai anyagot hagyott maga után.
Signor Generale, vagyis a Tábornok úr, ahogy Torinó utcáin szólították őt, nem csupán a botanikában jeleskedett, hanem más természettudományi ágak is foglalkoztatták. Érdekelték őt a bolygók titkai, az evolúció, tanulmányt írt a sarki fényről és a Jupiter fényváltozásairól, vonzotta őt a geológia, az őstörténet, és nagy gonddal ápolta kagyló- és csigagyűjteményét is.
Imádott a hegyekben túrázni, amit szintén szó szerint „magas szinten” űzött, mivel a hóhatár fölé (3000 méter) is felmászott egy-egy érdekes növény keresése kapcsán.
Mindezek mellett nyelvismerete is zseniális volt, hiszen tökéletesen írt és beszélt angolul, franciául, olaszul és németül, ahogy ezt több korabeli írása is bizonyítja.
Mielőtt azt gondolnánk, hogy az emigrációban töltött több, mint 45 éve (melyből 33-at Olaszországban töltött) ilyen felhőtlenül telt, fontos megemlíteni, hogy több szomorú esemény is párosult olaszországi életéhez.
1862 áprilisában meghal Vilma lánya, aki mindössze 19 éves volt és még az Alpok közelsége sem volt elegendő ahhoz, hogy tüdőbajából kigyógyuljon.
1865-ben elveszíti feleségét is, kinek halálát influenza okozza. Két fia közül egyik Torinóban él apjával, másik fia pedig Rimini mellett telepedett le és élt feleségével, így vele havonta egyszer találkozik.
Imádott kertes házát 1873-ban vásárolja meg, de 1882-ben fájó szívvel meg is válik tőle, mert az 1873-ban kezdődő gazdasági- és pénzügyi-válság okán értékpapírjai elértéktelenednek és nem tudja tovább fenntartani a villát és a hozzá tartozó „paradicsomot”, ahogy ő nevezte a gyönyörű környezetet.
Ekkor költözik be Torinó belvárosába, ahol haláláig, 1894. március 20-ig élt, és ahol az emléktábla és a szobor is őrzi Luigi Kossuth emlékét.
1890-ben elveszítette magyar állampolgárságát is, mivel a magyar kormány 1879-ben hozott döntése alapján, az a személy, aki 10 éven át folyamatosan az Osztrák-Magyar Monarchia területén kívül élt, nem tarthatta meg magyar állampolgárságát. Folyamodhatott volna fiaival együtt ismét a magyar állampolgárságért, de büszkeségük nem engedte, hogy valamelyik osztrák-magyar konzulátuson kuncsorogjanak ezért a „kiváltságért”.
I. Umberto király és az olasz Parlament természetesen azonnal felajánlotta az olasz állampolgárságot Kossuthnak és gyermekeinek. Ez az oka annak, hogy Luigi Kossuth 1894-ben (92 évesen), olasz állampolgárként vesztette életét Torinó belvárosának egyik házában.
Maga a park és a ház, ahol utolsó éveit töltötte, nem tartozik Torinó legkülönlegesebb épületei közé. Érdekes lett volna meglátogatni azt a villát, ahol közel 10 éven keresztül élt és kertészkedett, de ez az épület sajnos már nem létezik, valamikor az 1960-as években elbontották.
Lánya és felesége is Genovában voltak eltemetve, de Kossuth koporsójával együtt az ő hamvaikat is hazaszállították azon a különvonaton, melyet Kossuth Lajos tiszteletére indítottak Budapestre 1894. március 30-án Torinóból.
Érdekes volt látni Kossuth mellszobrát a magyar zászló színeivel körbeszalagozva, ami a helyieknek valószínűleg nem vonzza igazán a tekintetét, mivel erős a hasonlóság a két nemzet zászlóinak színvilága között.
Torinóban egy utca is őrzi ennek a kedves, szakállas úrnak emlékét, melyet Corso Luigi Kossuth néven találhatunk meg a térképen.
