A Sacra di San Michele apátságnak külön fejezetet szenteltem az Útikalaus az édes élethez című könyvemben. Stílusosan: ISten elleni vétek lenni kihagyni ezt a helyet Torinóban járva. Vandáék sem kockáztattak. (Helén)
Ki ne hallott volna már a normandiai Mont-Saint-Michel apátságról, ami attól függően közelíthető meg kényelmesen vagy kevésbé egyszerűen, hogy a kis szigetet körülvevő tengerhez éppen apálykor vagy dagály idején érkezünk-e?
Torinótól mindössze fél órányira található egy Sacra di San Michele nevű kolostor, amely ugyan nem tenger közelében épült, de neve ugyanarra a Szent Mihály arkangyaléra utal, mint a francia változaté. Az olaszok szerint természetesen az övék épült korábban, mivel azonban igyekeztem utánanézni mindkét kolostor történetének és egyik sem győzött meg tökéletesen az építés évére vonatkozólag, ezért egyezzünk ki egy döntetlenben és higgyük el, hogy mindkét érdekes és különleges építményt a 990-es évek végén épült.
Mihály arkangyal a judaizmus, a kereszténység és az iszlám arkangyala is és őt tekintik az angyalok és arkangyalok vezetőjének. Neve eredete a héber „Mi-ká-el” szóból származik, amelynek jelentése „ki olyan, mint az isten”.
Az ezoterika iránt érdeklődők Mihály arkangyalt pedig a Merkúr lelkének tartják.
Ez a piemonti kolostor a régió jelképévé vált és mivel egy magas sziklára épült több, mint ezer évvel ezelőtt, erről a csodálatos kőépítményről sem derült ki egyértelműen, hogy hogyan tudták annak idején ezeket a köveket ilyen magasra felcipelni.
Jó néhány lépcső vezet fel a templomhoz, de folyamatosan van mit csodálni, mert a hatalmas terek, az innen-onnan előtüremkedő szikladarabok, a kilátás, a kapuk, a faragott oszlopok és kövek mind elterelik a figyelmünket az előttünk álló, meghódítandó szintkülönbségekről.
Ahogy bolyongtunk a kolostor körül és a különböző terekben, kissé labirintus jellegűnek tűnt az egész, mivel a sok lépcső, a különböző szintek, a teraszok, a kis zegzugok között sosem tudod épp merre jársz, de ez a szokatlan rendezetlenség egyáltalán nem zavaró.
A több szinten is elhelyezkedő teraszokról a Susa-völgybe lehet letekinteni a magas sziklafalról, egy szobor kiállításba is belebotlik az ember mászkálás közben, ahol Mihály arkangyalt megformázó szobrocskákat láthatunk, esetleg egy teljes pompába öltözött menyasszonnyal és férjével is összefuthatunk, akik éppen fotózásra készülnek ezen az érdekes helyszínen.
Járt itt II. János Pál pápa is, és Umberto Eco A rózsa neve című művének megírásához is ez a varázslatos helyszín adta az ihletet.
És ha már említettem Mont-Saint-Michel-t, van itt még valami érdekesség. Írországban ugyanis található egy Skellig Michael nevű kolostor, melytől nem messze, Anglia cornwalli régiójában épült egy St. Michael’s Mount nevű, szintén csodálatos kastély. Innen már csak egy szempillantásnyira van a már említett normandiai Mont-Saint-Michel, az általunk most meglátogatott Sacra di San Michele és Olaszország Puglia tartományában egy Monte Sant’ Angelo nevű városka, ahol Szent Mihály arkangyal szentélye található.
Picit még délebbre haladva a görögországi Symi sziget ékessége a Monastero di San Michele, és most jön az érdekesség: ha ezeket a helyszíneket a térképen egy vonallal összekötjük, egy szép egyenes vonalat kapunk. És ha mindez még nem volna elég meglepő, ha ezt a vonalat még egy kicsit meghosszabbítjuk, máris Jeruzsálembe értünk, ami a világ egyik legősibb városa, meglehetősen érdekes múlttal és jelennel.
Persze tudjuk, hogy a Föld nem lapos, így nincsenek egyenes vetületek sem, de nekem mégis tetszik ez a különleges, több ezer kilométeres vonal, amely Írországot és Izraelt köti össze, felfűzve erre a láncra ilyen sok, csodás egyéb helyszínt a világban, amelyek mindegyike egyazon arkangyal nevéhez fűződik.
