Ott hagytam abba a múlt héten, hogy töviről-hegyire bejártuk Agrigentót és környékét, ahonnan felemás érzésekkel távoztunk, mert tökéletes iskolapéldája annak, hogy a miképp ne használjuk ki a birtokunkban levő fantasztikus lehetőségeket. Az agrigentóiaknak bőven van még mit tanulni, például a Val di Noto városaitól, ami a következő állomáshelyünk volt.
A Val di Noto Szicília délkeleti szegletében helyezkedik el, és lélegzetelállító későbarokk városai 2002 óta a Világörökség részét képezik. A Noto-völgy városai már a középkorban is láteztek ugyan, de 1693-ban óriási földrengés tette őket majdnem a földdel egyenlővé, ezután építették őket újjá a kor stílusában, ez volt az akkor virágzó barokk. A voilágörökségi listán szereplő városok: Caltagirone, Catania, Militello in Val di Catania, Modica, Noto, Palazzolo Acreide, Ragusa és Scicli. Mi ezek közül Ragusát, Modicát és Notót sétáltuk körbe.a szállásunk pedig Modicában volt.
Ez sem az a környék, ahová a nyári kánikulában a legjobb ötlet kirándulni, de ettől most tekintsünk el, Szicíliában nyáron pokoli a hőség, ezzel nem tudunk mit kezdeni.
Mind Ragusa, mind Modica, mind Noto fantasztikus, elképesztő kulturális örökséggel bíró városok, annak ellenére, hogy a barokk koncentrált túltengése miatt nagyon hasonlítanak, mégis mindegyiküknek van saját identitása. Ami pedig nem utolsó szempont, hogy itt már fel vannak készülve a turistákra, vannak mindenféle kényelmi szolgáltatások, például elektromos turistavonatok, amikért 40 fokban nem csak a gyerekek, de a szülők is hálaimát mondanak.
Ragusa
Ragusa egy nagyjából 70 ezer fős város, az azonos nevű provincia székhelye. A város régi magja, Ragusa Ibla engem több helyen Materara emlékeztetett, pedig itt nem hegyoldalba vájták az otthonokat, de a színek és a hangulat valahogy ezt idézte vissza. Állítólag Ragusa egész Dél-Olaszország legélhetőbb városa, irodalmárok, művészek , sőt közgazdászok is úgy hivatkoznak rá, mint egy „sziget a szigeten” olyannyira különbözik a társadalmi-gazdasági környezet itt szicília többi részétől. Itt is 1693-ban végzett pusztítást a földrengés, azután alakult ki a város két, egymástól jól elkülöníhető része: Ragusa superiore ( a magasban , a fennsíkon épült részek), és Ragusa Ibla az eredeti város romjain.
Ragusa Ibla utcáiba érdemes magunkat csak úgy belevetni, az egész egy mesevilág, egy valószínűtlenül szép, de mégis valóságos város, a kötelező látnivalókba, a különböző templomokba, a Dómba, a városi parkba úgyis elkerülhetetlenül beleszaladtok majd. Vessétek bele magatokat a sikátorok labirintusába, ha olyan kedvetek van, álljatok meg valahol egy granitára, életmentő lesz.
Ragusa Ibla
Modica
Szoba kilátással. Itt laktunk.
Nagyon tetsztett. Ragusához hasonlóan ez a város is két jól elkülöníthető központra bomlik: Modica Alta ( a kastály körül) és Modica Bassa (aze gykori folyómedrek mentén), bér ezekhez a hatvanas években hozzáadódott még egy modern városrész, nem valószínű, hogy turistaként erre fogtok tekeregni.
Ugyanúgy, mint a Val di Noto többi városában, Modicaban is dimbes-dombos utcákba, völgyekbe, hidakba botlunk, az ősi városmag több lakása egykori barlanglakásokból került kialakításra. Itt született a Nobel-díjas költő Salvatore Quasimodo, szülőháza ma múzeum. Egy korábbi posztomban már említettem, hogy Modica Olaszország egyik csokoládéfővárosa, a különleges technikával. „hidegen” készített, a szánkban szemcsés érzetet keltő modicai csokoládé világhírű és a városszerte megtalálható csokoládémanufaktúrákban még kóstolón is résztvehetünk (mi megtettük), ami után még nehezebb lesza választás a számtalan ízesítésű táblák között. A leghíresebb, és állítólag a legfinomabb modicai csokoládét az Antica Cioccolateria Bonajuto üzletében találjuk.
Csokikóstoló
Antica Ciocolatteria Bonajuto
Noto
Noto a szicíliai barokk fővárosa. A jó hír, hogy a legfőbb nevezetességek a központi Corso Vittorio Emanuele mentén terülnek el, ha végigsétálunk rajta, akkor a legtöbbb kötelező látványosságba előbb-utóbb törvényszerűen belebotlunk. Kihagyhatatlan a mai formáját csak a 19. században elnyerő katedrális, és a vele szemben elhelyezkedő színház.
A Val di Noto városaiból a tengerpartra is szuper kirándulásokat tehettek, nagyjábúl egy félórás autózással számolva. Mi Marzamemiben, Portopalo di Capo Passeron és Pozzallón jártunk. Marzamemi halálra fotózott főtere igazi insta-sztár, de készüljetek arra, hogy ezen kívül semmi mást nem tartogat, úgyhogy ha nem akartok strandolni, akkor elég épp csak egy órácskát szentelni rá Innen egy köpésre van Portopalo Di Capo Passero, Tunisszal egy szélességi fokon, és a Pelagie- szigeteket leszámítva ez Olaszország legdélebbi pontja.Földrajzi értelemben itt válik ketté a Jón- és a Földközi tenger. A partja homokos, és vele szemben találjuk az Isola delle Correnti szigetet, ahová alacsony vizállásnál még akár gyalog is át lehet sétálni, de viziviciklivel, és kenuval is csak egy minimális energiabefektetés. Pozzallo főleg este nagyon hangulatos, van igazi lungomareja, azaz tengerparti sétánya, jó éttermek, tengerparti őrtorony. Innen indulnak a menetrendszeritni kompok Máltára.
Marzamemi főtere
A Val di Noto összességében pazar úti cél, bártan javaslom, de ha lehet ne a legmelegebb nyári hónapokra időzítsétek az ideutat. Legyetek nálam bölcsebbek. :-).
