No végre magamhoz tértem, és bár jó nagy késéssel, de itt az ideje dokumentálni az idei nyaralásunkat, ami alatt szó szerint bejártuk majdnem egész Szicíliát. Naprakész beszámoló lesz tehát arról; hogy merre érdemes menni, mit érdemes csinálni, mit kell megkóstolni. Hozzáteszem, hogy mi már többször jártunk ezen a fantasztikus szigeten, megvolt már Trapani és környéke, Palermo és annak minden sikátora, szóval egyértelmű volt, hogy ezekre a most nem szánunk időt.
Tekintettel arra, hogy Olaszországban, ha az ember sokat akar látni elengedhetetlen az autó, egyértelmű volt, hogy komppal utazunk. Oké, azért is, mert mániám a hajós utazás. Erről is volt már szó korábban.
Palermóba érkezett a hajónk este fél hét körül, egészen gyorsan ment a kiszállás, és a kikötőből kihajtva pillanatok alatt a tragikus palermói közlekedés legsötétebb bugyrában találtuk magunkat, de ismertük már, tudtam, hogy nekem csak csendben kell rettegnem az anyósülésen, a többit majd ember intézo. Az első éjszakánkat a városban töltöttük, mert nem volt kedvünk keresztülvezetni egész Szicílián, hogy Agrigentóba érjünk, főleg, hogy a kompok menetrendszerinti érkezése isteni szerencse, simán befuthatott volna éjfélkor is. Ezzel számolt a palermói házigazdán is, akit hiába figyelmeztettünk, amikor a hajónk már a kikötő vízében manőverezett, hogy érkezünk, ő nem hitt nekünk, és amikor a szállás elől hívtuk, hogy Buona sera hol tetszik lenni? teljesen kardjába dőlt, és közölte, hogy hát akkor egy fél óra és jön. Ebből persze egy óra lett, de ezzel már számoltunk, ismerve a déli ritmust, a várakozás idejét egy bárban ütöttók el, ahol a jegestea, Aperol spritz, sör kombóból a sör sajnos negyven perc alatt sem érkezett meg, hiába figyelmeztettük a tulajd, aki inkább az anyjával veszekedett a szomszédos asztalnál. Benvenuti al sud.
CAUTION: állítsátok át az agyatokat és a bioritmusotokat Szicíliában, nekem- aki Olaszországban élek.- napokba telt, amíg hozzászoktam, hogy minden sokkal, de sokkal lassabb az átlagosnál. Cserébe persze mindenki nagyon kedves.
Az út Paleromóból Agrigentóba 130 km, és 2 óra 15 perc, szerintem ezzel mindent elmondtam, útépítésekkel, közlekedési lámpákkal, ész nélkül előző helyiekkel tarkított kalandpark. Agrigento maga az elszalasztott lehetőségek környéke, szívesen adnék egy tockost a helyieknek, amiért alig használják ki a kezükben levő korlátlan erőforrásokat. A város szuper érdekes, a mellette elterülő Templomok Völgye egyszerűen fantasztikus, Görögországon kívül ez itt a legnagyobb ókosi görög emlék. Ha Toszkánában lenne, már rég egy egész régió gazdaságát pörgetné, Agrigento viszont Olaszország legszegényebb megyéje (provincia). Pedig a Templomok Völgye lehetne egy szicíliai Pompeji, de nagyon bénán promótálják, mi jólius legelső napjaiban jártunk ott, eszméletlen melegben, és nem volt nyitva este, hogy ne 40 fokban kelljen tántorogni egyik romtól a másikig. A bejáratnál nem kapsz tértképet a kezedbe, ahol tanácsot adnak, hogy merre indulj és mit nézz meg, pedig a terület hatalmas, jól megszervezett útvonallal, megfelelő tájékoztatással akár egy napos program is lehetne. Hét dór stílusban épült templom és egyéb járulékos épületek találhatók itt, 1997. óta a Világörökség része is. Sötétedés után, kivilágítva lélegzetelállító látvány. Sok, sok információ: itt.
A tenger Dél-Szicíliában kristálytiszta, zöldeskék főszabály szerint lassan mélyülő, úgyhogy gyerekeknek, és úszás-analfabétáknak ideális. MI 9 éjszaját töltöttünk a környéken és igyekeztünk minden nap másik partszakaszra menni, ami általános, hogy alig találunk felszerelt strandot, és ez sokszor azt is jelenti, hogy a strandok nehezen megközelíthetőek és, hogy a gondozás hiányában a tenger kezdi megenni a parti homokot, úgyhogy sok helyütt már nagyon keskeny a part. Agrigento alatt például pár éve még széles homokdűnék képráztattak el, ma már nagyon kevés maradt belőlük.
Szabadstrand Mindenhol (Siculia Marina)
Agrigento város megér egy pár sétát és néhány jó kis vacsorát, de a környéken érdemes még felkeresni Porto Empedoclét ( a két város gyakorlatilag egybenőtt), ennek a kikötőjéből indulnak egyébként a menetrendszerinti kompok Lampedusára és Linosára. Itt született az olaszok egyik kedvenc írója, Camilleri, aki leghíresebb krimisorozatát a városról mintázott képzeletbeli helyszínre, Vigatara álmodta meg.
Kihagyhatatlan a Scala dei Turchi, a törökök lépcsője, egy hófehér márgafal, ami csodaszép kontrasztot képez a kék tengerrel. A partszakasz nincs lakat alatt, de a geológusok felhívják a figyelmet az omlásveszélyre s egyéb hidrogeológiai rizikókra a fal megmászása kapcsán ez jól ki is van táblázva. Ezt tartsátok figyelembe, ha szelfire készülnétek a vakítóan fehér háttér előtt.
Összességében, ami szuper a környéken, hogy nem lepték még el tömegesen a külföldi turisták (szinte csak a Scala dei Turchi és a Templomok Völgye közelében felellhetőek), ennek megfelelően az árak is olaszokra, sőt, helyiekre szabottak, a szállások, a szolgáltatások az olasz viszonyokhoz képest kifejezetten olcsóak, ha gyors ebédre vágysz, és ezt egy pékségben oldod meg arancinivel, pane cunzatu-val (szerdellával,paradicsommal, sajttal megtömött kenyér), plusz az italok, 10 euró alatt megússza egy háromtagú család. Nem hazudok. A vacsora étteremben, halas menóvel, ahogy azt illik, szintén három főre borral, általában 70-80 euró között mozgott. A szicíliai konyha pedig valami isteni.
