Bari: pasta és tenger

Egy nap Bariban (szigorúan gyalog)

Bari kötelező látványosságait egy nap alatt bőven körbe lehet járni, de ez alatt a rövid idő alatt is felejthetetlen élményekben és isteni falatokban lehet részünk.

Castello normanno-svevo, Arco Basso, Via delle Orecchiette

Indítsunk a 12. századi eredetű Castello normanno-svevo erődítményével, ami éppenhogy az óváros falain kívül helyezkedik el.  Ma múzeumként szolgál, benne helytörténeti és időszaki kiállítás, nem lesztek tőle libabőrösek, de egy kellemes órát el tudtok itt tölteni. Bari óvárosa nem más mint sikátorok, paloták és templomok által alkotott útvesztő. Város a városban, ahol nagyjából harminc templom található, közöttük a San Nicola Bazilika, a San Sabino katedrális vagy a román stílusban épült San Gregorio. Bari szíve-lelke minden kétséget kizáróan Bari Vecchia, ez a nem is olyan régen még kétes hírű, kerülendő negyed, ahol ma a frissen kisült focaccia és az utcára teregetett mosott ruha illata keveredik egymással.  Bari város marketingje kimondhatatlanul sokat köszönhet az Arco Basso közelében az utcára telepedett asszonyoknak, akik lankadatlanul gyórjék és szaggatják itt a jelegzetes pugliai orecchiette tésztát. A leghíresebb közülük Signora Nunzia, már-már különálló intézmény.Az erőd előtti utat átszelve már beleszaladtok a házak előtt száradó orecchiette tésztákba. Ha a bari hangulat csimborasszójára vágytok, haladjatok át az Arco Basso kapuja alatt, hogy a Via dell’Arco Basso, vagy ahogy a köznyelvben ismeretes, a Via delle Orecchiette  utcácskán kössünk ki. Ez az utca az egész világon ismert, a kikötőben horgonyzó luxushajók utasainak is ide vezet az első útja. Ha nem veszel legalább egy kiló friss orecchiettét, akkor az olyan, mintha nem is jártál volna itt soha. A fejünk felett ruhák száradnak, mellettünk biciklisek hajtanak el, a környékbeli signorák meg hangosan kiabálnak ki az ablakaikból. Minden olasz klisé egy helyen.

Cattedrale di San Sabino és Basilica di San Nicola

MIután bevásároltunk Nunziánál, továbbsétálhatunk a labirintusban, és benézhetünk a San Sabino székesegyházba és a San Nicola bazilikába. Ez utóbbi leginkább arról közismert, hogy itt őrzik annak a Szent Miklósnak a földi maradványait is, akinek alakjából született Mikulás figurája. Szent Miklós Bari védőszentje is, akit olyannyira szeretnek, hogy még a városi stadiont is róla nevezték el. A templom egy tágas téren épült pugliai román stílusban, és igazán megér egy misét.

Teatro Margherita, Chiringuito (N’ dèrr’a la lanze), tengerparti sétány

A Teatro Margherita tőszomszédságában található móló, ahová a helyi halászok érkeznek a frissen fogott zsákmánnyal, helyi dialektusban a N’derr alla Lanz  nevet viseli. a lanz a fából készült csónakot jelenti, n’derr alla lanz, pedig annyit tesz, hogy a csónakok lábánál (ha lenne nekik lábuk). Ha reggel jöttök, hallgathatjátok a halászok üvöltözését miközben portékájukat kínálják, vagy ahogy a földhöz vágják a polipot, hogy ne szenvedjen tovább. A mólón találjuk az El Chiringuito nevű kioszkot, ami ikonikus jelentőségű a városban. Dobj be itt egy Peronit, nézd a tengert, mindehhez a színház épülete lesz a háttered. Pazar.

Teatro Margherita

Via Sparano és a Palazzo Mincuzzi

Ha nem bírod ki shoppping nélkül, akkor a VIa Sparano lesz a te helyed. Tipikus vásárlóutca, ahol megtalálsz minden lényeges  fast fashion üzletet. Ezen az utcán találjátok majd Bari legszebb épületét , az art nouveau stílusjegyeit hordozó 1928-as Palazzo Mincuzzit is.

Mit kóstolj?

A reggelid pasticcioto, azaz linzertésztába bújtatott cukrászkrémes sütemény legyen. Minden bárban megtalálható, és a sima krémes változat mellett, meggyes, pisztáciás, csokis verzió is fellelhető. Bariban olcsón megúszod az ebédet. A panzerottiról már esett szó korábban, de ha valami könnyebbre vágysz, akkor egy focacciával is jól lakhatsz, a focaccia helyi változata, a focaccia barese paradicsommal és  olivával készül, jó olajos és nagyon olcsó. Ha Bari Vecchiában jártok, akkor a Fiore vagy a Santa Rita pékségekben érdemes megkóstolni. Este bevéghatsz egy panzerottit mondjuk a Largo Albicocca téren, ami őrült hangulatos, az IKEA támogatta a rehabilitációját, emiatt itt-ott feltűnnek klasszikus svéd darabok a térdekorációban, és szuper a kivilágítása.  Ha valami lassabbra vágsz, akkor nem kerülheted ki az orecchiette-alapú fogásokat, a legnagyobb klasszikus az orecchiette alle cima di rapa. A cima di rapa magyar nevére még nem sikerült rájönnöm, valószínűleg nincs is neki, olyannyira mediterrán növény ez, gyakorlatilag a a tarlürépa levelével, szardellával és pirított zsemlemorzsával ízesítik a tésztát. Mennyei falat. A tengeri ételek szeriontem egész Olaszországban Pugliában alegfinomabbak, hihetetlen hagyománya van a frissen fogott halak és herkentyűk nyersen fogyasztásának (crudo di mare). Mellé egy jó kis helyi bor, már nyílik is a Paradicsom kapuja.