mindennapok

Olasz Észak és Dél: polenta vs. arancini

Régi közhely(?)  az, hogy az olasz északot és delet nem csupán a sok száz kilométer, hanem óriási kulturális és gazdasági különbség is elválasztja. Most, hogy frissen érkeztem egy jó kis szicíliai utazásról, úgyhogy nézzük, hogy ln hogyan látom ezt. Abszolút nincsenek bennem előítélet vagy ítélet, igaz, hogy Északon élek, de az olasz családom délről származott Torinóba, a férjemben szicíliai, calabriai és basilicatai vér csörgedezik.

KONYHA

Délen nem ehetsz eleget. Délen valahogy minden nagyon sok. Hatalmasak az adagok, a reggeli cornetto gyakorlatilag kétszer akkora, mint amit egy északi bárban kapunk. Valami teljesen logikátlan ok miatt Északon ritkaságnak számítanak az olajban sült dolgok, inkább grilleznek, párolnak, salátáznak. No, ezt Délen felejtsd  el. Kisütik a tengeri herkentyűket, a zöldségeket, a pizzát, de zsírban sütik a  palermói street food egyik megkerülhetetlen darabjának a pane con milza töltelékét jelentő lép-és tüdődarabokat is. Olajban serceg az arancina is.  Nyári csúcsban a tengerparti lidókon különösen szembetűnő a különbség: az északi haverok legfeljebb egy szendvicset kapnak be, a déliek viszont komplett asztalt terítenek meg, ahová a rakott padlizsántól (parmigiana di melanzane) a sütőben készült tésztán keresztül mindenféle földi jó kerül. Egyébként igazi háborús színtér a gasztronómia, a déliek előszeretettel sajnálják le a szerintük ízetlenül, unalmasan táplálkozó északiakat, hajlamosak egy legyintéssel polenta evőknek aposztrofálni őket.

Sül az arancina Palermóban

KÁVÉ

A kávé szent Északon és Délen is, de ahogy a Csizma sarka felé haladunk, úgy csökken a csészében a kávé mennyisége, Nápoly környékén gyakorlatilag már csak bekoszolják a csészét a dögerős espressóval. Isteni.

A BÁR

Apropó kávé: ugorjunk el  egy pillanatra a bárba.Hétköznap este Északon ugyanúgy aperitívózik a fiú és a lány, apa és anya , Délen viszont könnyen előfordulhat, hogy nem látunk nőt a teraszon. Ez talán az egyetlen különbség, amit nehezen fogadok be, mert a csupa férfi a bárban az nyilván csak a felszín, amiből könnyen következtethetünk arra, hogy hol az asszony helye.

AUTÓBAN

Gondolhatjátok, hogy mit élek át én, aki még az észak-olasz vezetési stílustól is hülyét kapok egy déli túra során.A nápolyi forgalom agyrém, a palermóira pedig már szavak sincsenek: szabadon értelmezett körforgalmak, fakultatív indexhasználat, ész nélküli előzések, milliméterre kicentizett manőverek. Egy tavalyi palermói utazásunk alkalmával mini kategóriájú autót foglaltunk a kölcsönzőnél, az ügyfeles kollegina boldogan újságolta, hogy upgrade-elték nekünk egy jóval nagyobbra, szinte sírva könyörögtünk, hogy muszáj ezt? Muszáj volt,de azt azért konstatálhattuk, hogy nemcsak nekünk kalandos a szicíliai forgalom, a 10.000 km körüli történelmet megélt autó  már tele  volt horpadásokkal.

IDŐ

Északon rohanunk, be van osztva minden percünk, lelkiismeretfurdalásunk van, ha henyélünk a kanapén, és mindent azonnal akarunk. Ez az azonnal még mindig köszönőviszonyban sincs mondjuk a magyar átlaggal, hiszen Északon is idő kell a jó (meg a rossz) munkához, de Délen ezt szorozzátok meg kettővel. Minden sokkal lassabb, nincs kapkodás, nem fognak stressz okozta szívinfarktus miatt meghalni. Hova az a fene nagy sietség? Egyébként pedig a nagy meleg miatt minden később történik, későbbre csúszik az ebéd, este kilenc körül természetes a vacsora,és akkor még utána indul a séta a főtéren vagy a tengerparti sétányon.

Szóval így nézünk ki mi Olaszországban , unalmas (?), rohanós , munkamániás északiak és meleg szívű, ráérős déliek osztoznak a Csizmán. Ami biztos, hogy mindenki Délen nyaral,  mert olyan tengerről, ami ott van, az északiak csak álmodozhatnak.

(Visited 1 439 times, 62 visits today)

You may like

%d blogger ezt szereti: