Nem is értem, hogyan lehetséges az, hogy én még nem írtam Torino jelképéről, pedig a Mole Antonelliana nagyon izgalmas épület, és tthont ad Olaszország legjobb múzeumának is. Komoly. Én mondom. (Helén)
Torinó – szerintem – legkülönlegesebb épülete a Mole Antonelliana, ami egy nagyon kecses, magas „vastorony”, és ugyanúgy meghatározza a városképet, mint Párizsban az Eiffel-torony.
Azért természetesen nem olyan monumentális az összhatás, mint amikor párizsi nagytestvérét látjuk, de a belvárosi séták közben ugyanúgy előbukkan valamelyik utca végén, megpillantjuk vékony csúcsát egy téren átballagva vagy a Pó-folyó partján sétálva.
Az Eiffel-torony 330 méteres magasságát nagyképű lenne hozzá hasonlítani, de a maga 167,5 méterével azért ez is lenyűgöző építmény.
Nevében a „Mole” az olasz „monumentális” jelzőnek felel meg, „Antonelliana” pedig annak az Alessandro Antonelli-nek nevére utal, aki az épületet tervezte, a terveket rendszeresen módosította, majd az építkezés jelentős részét le is vezényelte. Azért csak a jelentős részét, mert 1888. októberében elhunyt, és sosem láthatta élete fő művét Torinó fölé magasodni, ahogy azt valószínűleg megálmodta.
Az építkezést végül fia fejezte be és a gyönyörű torony 1889. április 10-i átadásakor is sajnos már csak ő lehetett jelen.
Az épületet 1863-ban kezdték építeni, így nem nehéz kiszámolni, hogy 25 éven keresztül dolgoztak rajta. Hogy ennek mi volt az oka? Több minden. Egyrészt az, hogy az a torinói zsidó közösség, amely Antonelli-t 1863-ban megbízta egy zsinagóga tervezésével és építésével, nem nézte jó szemmel, hogy az eredetileg 250 ezer lírából kivitelezendő épület költségei 1876-ra már 692 ezer lírára nőttek. Köszönhető ez azért annak is, hogy a tervben szereplő 121 méteres magasságot Antonelli először 146 majd 153 méterre módosította.
Másrészt pedig annak, hogy ez a zsidó közösség végül megelégelte az állandó költségnövekedést, és hátat fordítottak a projektnek. Az építész hatalmas szerencséje az volt, hogy Torinó városa addigra már annyira beleélte magát a hatalmas toronyba, hogy egy darab üres telekért cserébe a város megkapta a félkész művet és folytatták az építkezést. (A zsidó közösség pedig arra az üres telekre végre építhetett egy zsinagógát, amely záros határidőn belül el is készült.)
A tégla épületet egyébként 1875-ben ideiglenesen befejezték és a meglévő alapokat a lehető legegyszerűbben lefedték, hogy kicsit gondolkozzanak, hogy is folytassák az építkezést. Néhány év múlva új erőre kaptak és Antonelli 1888-ban bekövetkezett halála ellenére 1889-ben végre befejezték ezt a csodálatos épületet.
Már 1908 és 1936 között is múzeumként működött; itt kapott helyet a Museo Nazionale del Risorgimento. Ez a múzeum mutatja be az eredetileg több különálló területből álló Itália politikai és társadalmi mozgalmait, mely az 1861 óta egységes Olaszország kialakulásához vezetett. (Risorgimento jelentése ugyanis feltámadás, újjászületés, egységes Itália megteremtése.)
2000. óta a Museo Nazionale del Cinema vagyis a Nemzeti Mozimúzeum található az épület 5 szintjén.
A mozimúzeum egyébként egy elég jól összerakott, rengeteg érdekes tárgyat és digitális anyagot bemutató gyűjtemény, amely a filmművészet történetét mutatja be a kezdetektől napjainkig. Aki egy kicsit is érdeklődik a mozi világa iránt, annak ez a kiállítás kihagyhatatlan.
Ez a többször renovált torony a világ legmagasabb múzeumaként van számon tartva, és egyben a legmagasabb olyan tégla épület is, amely nem rendelkezik fém koszorúgerendázattal. A világháborúkat gyakorlatilag sértetlenül megúszta, viszont az 1953 május 23-án tornádóval kísért felhőszakadás tönkretette a 47 méteres csúcsot, mely egészen egyszerűen letörött. Ezt természetesen néhány évvel később rendbe hozták és alaposan meg is erősítették a szerkezetét.
Ehhez képest az, hogy 1904 augusztusában a csúcson elhelyezett angyal szobor szintén egy viharnak köszönhetően lepottyant és fennakadt az egyik alatta lévő teraszon, csak egy pici balesetnek számított. Mondjuk az angyalka soha többet nem ülhetett vissza a torony tetejére, mert egy 12 ágú, 3D-s csillagra cserélték szegényt.
Ez az épület egyébként a városban sétálva ha nem is mindenhonnan látható, de néhány méteren belül biztosan szembejön velünk valamilyen grafikai elemen, egy bolt logójában, csoki csomagoláson, fagyis tölcsér formájaként és millió hűtőmágnesen vagy kulcstartón.
Időről időre alkalomhoz illő fényvetítéssel is feldobják a gigantikus fémkupola amúgy sem unalmas látványát.
Ha pedig kezedbe kerül egy 2 centes, onnan tudhatod, hogy az olasz érmével van dolgod, hogy éppen ez a csodaszép torony látható rajta, csakúgy, mint a 2006-os torinói téli olimpia logójában.
Tényleg megér egy látogatást, ha erre jártok, mert nemcsak kívülről és belülről varázslatos ez a vas építmény, de az 1 perces lift menetet követően az egész városra letekinthettek, ahonnan nem csupán Torinó izgalmas képét vehetitek szemügyre felülről, de az Alpok nem is olyan távoli vonulatai is tökéletesen láthatók.
A jegyvásárlást legjobb egyébként online előre letudni, mert csak meghatározott időpontokban engedik be a látogatókat.
