Olaszország a kávé hazája. Gyakran halljuk ezt a kijelentést, viszont ha nem terem kávébab Olaszországban, hogy tettek szert erre a kitüntető jelzőre?
Az egész 1570-ben kezdődött, amikor a pádovai egyetem professzora, Prospero Alpino egyik keleten tett utazásáról néhány zacskó kávéval tért haza. A katolikus egyház azonban, mivel a portéka keletről származott, megtiltotta ennek fogyasztását. Az „ördögi italt” végül VIII. Kelemen pápa hatására tették mindenki számára elérhetővé, mert ő volt az első, aki kijelentette, hogy ez a csodás nedű annyira jóízű, hogy lehetetlen, hogy csak a hitetlenek fogyasszák.
Így nyílt meg 1624-ben Velencében az első kávéház, melyet néhány évtizeden belül még több, mint 200 követett. Érdekesség, hogy Isztambulban már 1550 óta működtek kávéházak.
Itáliában a kávé-imádat a mai napig tart. Egy-egy espresso-t a nap bármelyik szakában elfogyasztanak, akár rohanva a pultnál állva, akár beülve egy kellemes kávézóba, nyugodtan szürcsölgetve. Furcsa, de a fogyasztás tempójának megfelelően az árak sem egyformák: a „futtában” felhörpintett kávé általában fele annyiba kerül, mint ha ugyanezt ülve fogyasztjuk el.
Állítólag, ha megkérdezünk négy olaszt, hárman azt mondják, hogy a Lavazza a legtökéletesebb kávé. Ezt döntse el mindenki maga, mi viszont ellátogattunk a torinói székhelyű Lavazza múzeumba és jól körül néztünk ezen a fantasztikus helyen.
A Lavazza kávé története 122 évvel ezelőtt kezdődött, amikor 1895-ben Luigi Lavazza Torinóba költözik és átveszi egy kis fűszerbolt üzemeltetését. Gyertyát, petróleumot és cukrot árul elsősorban, de emellett elkezd kísérletezni a kávépörköléssel is.
Egy különleges keveréket hoz létre, melyben más-más országokból származó és eltérő minőségű kávészemekből állítja össze azt az elegyet, mellyel egy utánozhatatlanul egyedi ízvilágot alkot, megalapozva ezzel vállalkozásának jövőjét.
A Lavazza igazi családi cégként indult, Luiginak és feleségének, Emiliának ugyanis 9 gyermeke született, akikkel közösen vitték sikerre a vállalkozást. A két világháborút is megélt cégnek voltak nehéz időszakai, de a fejlett technológiával és újító ötleteikkel rendre talpra álltak és egyre nagyobb hírnévre tettek szert.
1946-ban terveztetik meg a cég első logoját, melyet a csomagolásokon és az országot szorgalmasan járó teherautóikon is feltüntetnek. 1958-ban már vákuum csomagolásban árulják kávéjukat, 1962-ben pedig piacra dobják az első koffeinmentes kávét is.
1977-ben első színes reklámfilmjükhöz Nino Manfredi színészt kérik fel, mellyel hatalmas sikert aratnak. A cég egyébként is modern, gyakran extravagáns reklámjairól lesz híres, akiktől nem áll távol sportolók szponzorálása sem.
2014-ben Lavazza gépből ittak először Lavazza kapszulás kávét a Nemzetközi Űrállomáson is.
A gépet ISSpresso névre keresztelték.
Az innovációra mindig sokat adó cég múzeumában is fantasztikus digitális megoldásokat vetettek be.
A bejáratnál mindenki kap például egy kis Lavazza kávéscsészét, amely a megjelölt helyeken elindítja az információs táblákat, a látványos játékokat, a reklámfilmeket, erre menthetők le a múzeumi túra alatt készített fotóink is.
A múzeumban rengeteg eredeti könyv, jegyzet és fotó van kiállítva. A cég első Fiat kisteherautói (felújított állapotban), gyönyörű 100 éves kávégépek, pénztárgépek, sportolói mezek, bukósisakok, kávés dobozok és zacskók megszámlálhatatlan mennyiségben, és rengeteg reklámfilm, reklámfotó, melyek tökéletesen mutatják be a Lavazza kávé fejlődésének színes történetét.
Kávékülönlegességeket lehet kóstolni a múzeum bejárását követően és egy kedves shop is van a be- és kijáratnál, ahol azért el lehet költeni még néhány eurót, ha valaki nagyon szeretne.
A múzeumi belépő felnőttek részére 10 Euró, a gyerekeket 18 éves kor alatt ingyen beengedik.
Az egész épület és az összes film, táblák, termek, nagyon igényesek, kreatívak, nincs tömeg, mivel csak meghatározott számú látogatót engednek be egyszerre, úgyhogy tényleg nagy élmény volt mindannyiunknak.
Amiért külön pirospontot adok a cégnek az a Tierra program, amelyet 2002-ben indítottak útnak elsőként Hondurasban, Kolumbiában és Peruban, és a célja, hogy javítsa ezeknek a rendkívül hátrányos körülmények között élő kávétermelő országoknak az életszínvonalát.
Elsősorban arra helyezik a hangsúlyt, hogy segítsék a korszerű termesztési és feldolgozási eljárások bevezetését és új berendezések vásárlását. Nem csupán a kávétermelésben résztvevő gyárakra és területekre összpontosítanak, de iskolákat építenek, házakat újítanak fel, hogy a kávétermesztésből élők családjainak is segítsék a hétköznapjait.
