Ha Olaszországba jöttök nyaralni, a lehető legjobb döntést hoztátok. Meglesz a tenger,meglesz a napfény, meglesz a szellemi táplálék is, és a gyomornak és toroknak is maga a paradicsom Itália. Rutinos olaszosok nem nyúlnak mellé, kezdőknek azonban itt van néhány tipp, hogy mitől kell óvakodni ebben a pazar országban.
Ha autóval vagytok, ügyeljetek arra, hogy a ritkaságszámba menő ingyenes parkolóhelyeket fehér vonallal jelzik az olaszok, a kék vonallal körulhatárolt helyek fizetősek, a sárga meg egyszerűen nektek biztos, hogy tilos lesz.
Ne higyjetek mindig a GPS-nek, Olaszországban gyakran zavarodik össze, egyik legparább élményem volt Nápoly hírhedt quartieri spagnoli negyedén végigdöcögni behajtott visszapillantó tükrökkel, mert a kocsi is épp, hogy elfért a sikátorban. Ez volt a legrövidebb út…
Az olasz konyha szuper, és minden régiónak megvan a maga specialitása, Torinóban ne bolognai spaghettit, Szicíliában pedig ne pestós tésztát rendeljetek, ha egy mód van rá!
Halas, tengeri herkentyűs tésztát vagy rizottót rendeltetek? Nem rakunk rá parmezánt!
Túl hosszúnak bizonyul a spagetti? El ne vágjátok, kanalat pedig végképp nem használunk a feltekeréséhez!
Ezt már sokszor mondtam, de nem elégszer: főétkezések után ne cappuccino formájában vigyétek be a szükséges koffeinadagot! Az amerikai típusú, bármivel turbózott, tejszínhabos, félliteres italoktól pedig minden tisztességes olasz a szívéhez kap, és az ájulás környékezi.
Remek hír, hogy Olaszországban nem szokás a borravaló. Amikor a pincér kihozza a számlát, az pont annyi, amennyit fizetni kell: nem kell osztani-szorozni, a szervízdíjat már úgyis felszámolták. Ha különösen elégedettek vagytok a szolgáltatással, akkor dobhattok némi eurót a kassza közelében elhelyezett befőttesüvegbe.
Pincér, fizetésért dolgozik (flickr, Alessandra Elle)
Ne vetkőzzetek túlságosan neki, ha az aznapi programban benne van páldául a Szent Péter Bazilika meglátogatása! A legtöbb templomban nem tolerálják a közszemlére tett testrészeket, ha mégis spagettipántban és sortban érkeztek, legyen a táskátokban egy hosszú ujjú ing vagy egy kendő, amivel eltakarhatjátok magatokat. Muszáj, különben tényleg nem fognak beengedni.
Nem vatikáni dress code.
Nem vatikáni dress code
Ne legyetek türelmetlenek: a dolce vita alapvető hozzávalója a dolgok lassú kiélvezése, az asztalnál, a séták során, a padon ücsörgés közben. Ebbe belefér sz is, hogy – főleg minél inkább Dél felé haladunk- hogy még a szolgáltatók is kicsit lassabbak. Bocsássuk meg nekik, afrikai kánikulában vigyázni kell, hogy ne hevüljön fel a test a túlzott aktivitástól! Dőljetek hátra, vegyetek nagy levegőt és nyaljatok egy nagyot az isteni pisztácia meg fügés ricotta fagyiba!
És még valami: ne akarjatok mindent egy napba sűríteni! Olaszország nem sprint, hanem maraton. A múzeumok, templomok, történelmi utcácskák nem fognak elmenekülni, viszont a legjobb pillanatok gyakran akkor jönnek, amikor csak úgy bolyongtok céltalanul egy kisvárosban, leültök egy tér sarkán egy pohár frizzantinóra, és egyszer csak megérkezik a felismerés: igen, ezért jöttem ide.
Szóval: lassítsatok, nézzetek körbe, és élvezzétek minden érzékszervetekkel ezt a csodás országot. Itália nemcsak úti cél, hanem állapot.
