Tegyük fel, hogy elérkezett a nagy nap, és Olaszországba költözöl: megkaptad az ösztöndíjat, vagy kiküldött a cég, esetleg találtál állást, netalántán olyan vakmerő vagy, hogy épp szerencsét próbálsz errefelé. Akárhogy is legyen, laknod mindenképpen kell valahol. A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a kezdetekben bérelni fogsz. De hogy is kezdődjön az olaszországi lakáskeresés?
Miután igényeidnek megfelelően belőtted a környéket, kezdheted bújni a hirdetéseket a legnagyobb, és szerintem legjobb olasz ingatlanos portálon. Itt a város neve, vagy egy általad a térképen megrajzolt zóna alapján is kereshetsz. Vannak persze más oldalak is, a nem csupán ingatlanra szakosodott Subito, és persze sétálhatunk árgus szemekkel „Affittasi” (kiadó) feliratokat keresve.
A következő típusú ingatlanokkal találkozunk majd:
- Monolocale: garzon. Csak semmi cicó, egy szoba, ami konyha, nappali és háló egyben plusz egy fürdőszoba.
- Bilocale, Trilocale : a „locale” (helyiség) a helyiségek számára utal a lakások osztályozásánál, a bilocale így nyilván a két-, a trilocale pedig a háromhelyiséges lakásokra utal.
- Mansarda : a manzárd, azaz tetőtéri lakás, magasra nőtteknek nem ajánlott, de az ára biztos kedvezőbb lesz, mint azolyan lakásoknak, hol nem kell derékszögbe görbülni ahhoz, hogy bemásszunk a fürdőkádba.
- Attico – a kikupálódott manzárd, azaz a tetőtéri lakás luxusváltozata, gyakran szép nagy tetőterasszal, és ennek megfelelően magasabb árfekvéssel.
- Loft – egy légterű, általában modern, és magasabb kategóriás ingatlan.
- Villa a schiera – egymás mellé épült sorházak némi kerttel, külvárosokban és vidéken gyakran találkozun velük.
- Villa/ Casa indipendente – klasszikus magánház. A villának valószínúleg szép nagy kertje is van. Jó sokba kerül.
- Rustico – ezzel nem fogtok találkozni nagyvárosok központjában, vidéken viszont annál inkább, gyakorlatilag „rusztikus”, régi épületek, amelyek egykoron magyaros kifejezéssel élve parasztházakként szolgáltak. Gyakran nehezeben megközelíthető helyeken vannak (közel a földekhez, legelőkhöz). Igazi olasz romantika.
Olaszországban mind lakásvásárlás, mind bérlet esetében gyakorlatilag megkerülhetetlen az ingatlanközvetítő. Jó, hát ez van, gondolhatnád, de azért mégsem, mert itt a helyzet annyiban különbözik az otthonitól, hogy nem csak a tulajdonos, hanem a bérlő/vásárló is fizet a szolgáltatásért. Lakáskiadás terén – legalábbis nálunk Északon – nem divat feketézni (ez elég meglepő olaszéknál), rendes, illetékbélyeggel ellátott szerződés köttetik, amelyet az Agenzia delle Entrate ( az olasz NAV) vesz nyilvántartásba. A szerződéseknek három típusa van:
Rövid távú – legfeljebb 18 hónapig
3+2 – Azaz három évre kötött szerződés, amely két évvel meghosszabbítható
4+4 – négy évre szóló szerződés, amely újabb négy évvel toldható meg. Ezekben az estekben a bérleti díj csak a jegybank által meghatározott infláció mértékével növekszik.
Ha Olaszországba költözöl, minden hivatalos ügyintézéshez residenza, azaz bejelentett lakóhely szükséges, ehhez pedig kelleni fog a bérleti szerződés, amelyet a helyi rendőrség nyilvántartásba vesz. Ennek külön költsége van, ami egyenlő részben oszlik meg bérlő és tulajdonos között.
No, és mennyibe is fáj a lakásbérlet? Az ügynök valószínűleg kéthavi bérleti díjért tartja a markát, a tulajdonosnak kéthavi kaució dukál, plusz az első havi bérleti díj. És akkor még a berendezésről nem is szóltunk. A legnagyobb döbbenet, hogy Olaszországban a bútorozatlan kiadó lakások olyannyira bútorozatlanok, hogy még konyha sincs bennük. Ebből is kiderül,hogy Olaszországban egyáltalán nem egyszerű ez a, felnőttem, önálló életet kezdek téma, nem csoda, hogy akár harminc éves korukig is otthon laknak a fiatalok ennek minden kellemetlen velejárójával együtt.
Ha pedig meguntad az albérleted vagy vásároltál saját ingatlant, esetleg összeköltözöl a szerelmeddel, hat hónap felmondási időt kell biztosítanod. Röhej, de ha normális a tulajdonos meg tudtok egyezni rövidebb időtartamban is. Vagy vehettek házat egy euróért valamelyik elhagyatott, újjászületni vágyó faluban.
A laksásbérlet, a megfelelő ingatlan megtalálásáról pedig másik posztban mesélek.