Pár éve tendencia, hogy elnéptelenedett olasz települések polgármesterei úgy próbálnak véget vetni a városuk kihalásának, hogy jelképes, egy eurós összegért bocsátanak tulajdonba elhagyatott lakóépületeket.
A projektek a következőképpen működnek: az önkormányzat felméri a rendelkezésre álló ingatlanokat (néha az összeomlás szélén), amelyek felújítására a tulajdonosoknak nincs anyagi lehetősége, kedve, vagy egyszerűen megunták utána az ingatlanadót fizetni, vagy esetleg már máshol élnek. Ezután az önkormányzat kijelöli az ingatlan az aziránt érdeklődő jelentkezőnek azzal a feltétellel, hogy meghatározott időn belül (általában hat hónaptól két évig ) saját költségükön felújítják azt (alaphangon 25 ezer euró). Következzenek tehát az egyeruós házak.
Az első ilyen kezdeményezésre a szicíliai Salemiben került sor még 2008-ban, és azóta hozzávetőlegesen tíz másik település követte, nem mindig megkérdőjelezhetetlen sikerrel. Kapásból az első, Salemi nagyreményű projektje egész szépen megbukott az önkormányzat csődje, a maffia beszivárgása, az ingatlanok siralmas állapota ( nagy részük komoly omlásveszélynek volt kitéve) következtében.
A Salemihez közeli Gangiban azonban hatalmas siker volt a kezdeményezés. Ezer jelentkező között 100 ingatlant osztottak szét, és a városka olyan szépen újjászületett, hogy mára már a hagyományos ingatlanpiac is észhez tért itt, ami hatalmas szó. A mai napig lehet egy kávé áráért ingatlanhoz jutni Gangiban, de egyre kevesebb a kijelölt ingatlan.
2011-ben a szomszédomban, a piemonti Carrega Liguréban is hasonló fába végték a fejszéjüket, miután az ezer méter tengerszint feletti magasságon épült kis faluban már csak 85 lélek maradt. A terv azonban itt is kudarcba fulladt, mert az önkormányzatnak nem sikerült felkutatni a megmentésre szánt, elhagyatott ingatlanok tulajdonosait. Megjegyzem, hogy néhány évvel ezelőtt magam is felkerestem az itteni polgármesteri hivatalt, akik aztán válaszra sem méltatták buzgó megkeresésemet.
Van, ahol pont a bürokrácia akadályozza a tervet, ilyen Carrega vagy Lecce nei Marsi esete. Ez utóbbi az Abbruzzói Nemzeti Parkra néző falu 20 házat szemelt ki, ebből nyolc volt kész az azonnali átadásra, a projekt azonban leállt, mert olyan hírek kezdtek el keringeni, hogy az adóhivatal kemény összeget akar majd behajtani egyes ingatlanokkal kapcsolatban, hiába a jelképes, egy eurós vételár. Jelenleg az önkormányzat egyezkedik az adóhatósággal ennek elkerülése érdekében.
A Molise régióban található Pizzone íróknak ajánlott volna fel házakat, de itt is áll a projekt bürokráciai akadályok miatt.
Vannak azonban igazi sikertörténetek is:
Alig hat hónappal ezelőtt indult a kezdeményezés a toszkán Montieriben, ahol jogviták tárgyát képező ingatlanokat kezdtek el egy euróért árulni, és tíz ház már gazdára is talált. Persze Toszkánában eleve sikerre van ítélve egy ilyen terv.
A szicíliai Regalbuto, ez a 9000 lelkes falu az Etna lábánál, épp most fejezi be a pályázati kiírás elkészítését, és reményeik szerint maximum egy éven belül itt is elindul a móka, de máris érkeztek hozzájuk megkeresések.
Ha pedig szigetek, akkor nem hagyhatjuk ki a legfrissebb, legropogósabb falatot, végre Szardínia is elindult az üdvösség felé az egyeurós lakokkal kikövezett úton. Két városkában is kutakodhatunk; a sziget belsejében fekvő Ollolai (itt már el is kelt az első), és a tengerparttól alig negyedórás autózásra található Nulvi is belevetette magát az üzletbe. Nulviban öt ház várja gazdáját, aki hajlandó azt helyi munkaerővel helyrehozatni. Ismerve a sziget turisztikai jelentőségét, nem sokat kell majd várakozniuk.
Van felesleges egy eurótok és szerettek álmodozni? Hajrá!
Ha komolyan érdekel az olaszországi ingatlanvásárlás, akkor egy kávé árából komolyabb útmutatóhoz is juthatsz. Ne habozz!