Olasz nyelvi nagyokos

Nem csak Olaszország, de az olasz nyelv is imádnivaló, nincs ennél dallamosabb a világon, semmilyen másik nyelven nem lehet ilyen pompásan udvarolni, szerelmeskedni, káromkodni (rendben, ebben azért a magyar is eléggé élen jár), az olaszok akkor is énekelnek, ha épp számlát fizetnek be  a postán. A nyelv egyike azoknak a dolgoknak, ami miatt imádok Olaszországban élni.  Itt van tehát egy pár csemege az olasz nyelvről. Mivel a gyerek sikeresen befejezte az olasz iskola első osztályát, így már én is túl vagyok egy tanévnyi házi feladaton, egy csomó érdekes nyelvi szabályt is megtanultam a csimotával együtt.

1.A nyelv, amit ma olaszként ismerünk, a 13. századi toszkán , egészen pontosan firenzei nyelvből származik. Évszázados viták  során döntöttek arról a nyelvészek, hogy a számtalan dialektus közül ezt sztenderdizálják. Ebben természetesen hatalmas szerepet játszott Firenze gazdasági és kulturális jelentősége, különösen Dante, Petrarca és Boccaccio munkássága, valamint Pietro Bembo firenzei nyelvi kézikönyve.

2. Ha már a dialektusoknál tartunk:  a dialektus talán nem is a legmegfelelőbb kifejezés ezekre a regionális nyelvjárásokra, hiszen ezek tulajdonképpen nyelvek, melyek a latinból alakultak ki, amikor még a félsziget egységes nyelve senkiben fel sem merült.

3. Olaszországban rengeteg a dialektus, a legelterjedtebb a nápolyi, amit ötmillióan beszélnek, a legkevesebben, ezren a horvát dialektust beszélik Molisében (lingua croata molisana).

4. Az olasz hivatalos nyelv Olaszországban, Svájcban, a Vatikánban, San Marinóban  és a Máltai lovagrendben

5. Elismert nemzetiségi nyelv Szlovéniában, Horvátországban és Brazíliában.

6. Az egységes olasz állam megalakulásakor, 1861-ban a lakosságnak csak alig 2,5 %-a beszélte a nyelvet, a túlnyomó többség dialektusban kommunikált.  Mára pusztán 5%- a beszéli elsősorban a dialektust.

7. Az első olasz nyelvű regény Alessandro Manzoni Jegyesek (I Promessi Sposi) című könyve, ami az örök kötelező olvasmány. Manzoni évekig írta könyvet, és csak a javításával, lektorálásával négy évet töltött el, miután Firenzében megfelelő szinten elsajátította az olaszt (Manzoni egyébként milánói).

8. Az olasz nyelv egységessét az  Accademia della Crusca őrzi vigyázó szemekkel. Hol máshol is székelhetne , mint Firenzében?

9.  Az olasznak van néhány igazán közeli rokona: a szókincse 89%-ban a franciával, 88%-ban a katalánnal, 85%-ban a szárddal, 82%-ban a spanyollal és a portugállal, 77%-ban a románal osztozik.

10. Az olasz a negyedik leginább tanult nyelv a világon, ami igazán figyelemre méltó, tekintettel az ország méretére.

11. A leghosszabb olasz szó a ‘precipitevolissimevolmente’ , aminek jelentése nagyon gyorsan.

12. Két szóban van nyolc egymást követő magánhangzó : cuoiaiuolo és ghiaiaiuolo (az első a bőrdíszművesre, vagy legalábbis olyan személyre utal, aki bőrt dolgoz fel, a második ugyanígy, kaviccsal dolgozó emberre utal) .

13. A legtöbb- négy – egymást követő mássalhangzó a  substrato (szubsztrát), sanscrito’(szanszkrit), inscritto (bevésett, feljegyzett) instradare (haladni az úton) szavakban található.

14. Az olaszok imádják a hosszú mássalhangzókat, de hosszú „q” gyakorlatilag egy szóban sincs. Kivétel ez alól a „soqquadro” (zűrzavar, káosz).

15. Komolyan mondtam, hogy az olasz nyelv imádja megduplázni a mássalhangzókat, ettől is lesz olyan pörgősen dallamos. Hát milyen jó már kimondani azt, hogy   „appallottolare” (pattog a labda) vagy „disseppellire” (kiásni valamit).

16. Az egyetlen szón belül legtöbbször előforduló betű  az „i”, ami mind az  ‘indivisibilissimi’ (elválaszthatatlanok) és az ‘indistinguibilissimi‘ (megkülönböztethetetlenek) szavakban nyolcszor szerepel.