Hogyan látja egy frissen Olaszországba költözött magyar család az olasz iskolarendszert? Görgess tovább, és olvasd el! (Helén)
Az első részben igyekeztem az olasz iskolarendszer legáltalánosabb ismérveit bemutatni nektek.
Ebben a második bejegyzésben kicsit mélyebbre megyünk a részletekkel és saját tapasztalatokat mesélek el.
Fontosnak tartom már az elején leszögezni, hogy az iskola, amiről írok, nem egy átlagos olasz középiskola. Privát általános iskola és gimnázium, amelyben több különböző szakirányt is választhatnak a szülők csemetéik számára, a nyelvi tagozattól kezdve a természettudományi ágon keresztül egészen a reál irányig.
Azt, hogy miért pont erre a torinói iskolára esett a választásunk, el tudjátok olvasni részletesen az első blogbejegyzésben „Ismét költözünk – irány Torinó” címmel. Röviden egyébként azért, mert a gyerekeink otthoni iskolájának ezzel a gimnáziummal van évek óta tartó jó kapcsolata, és többen tanulták már itt az olasz nyelvet, igaz, eddig kollégiumi, bentlakásos elhelyezéssel.
Arról viszont, hogy telt az első néhány hét ebben az olasz suliban, és hogy sikerült a beiratkozás és a beilleszkedés, most fogok először beszámolni nektek.
JÖJJÖN A SAJÁT TÖRTÉNETÜNK
Ahogy már többször céloztam rá, az olaszok nem azok a válaszolós fajták. Bármilyen témában írtam eddig e-mailt, szinte sosem kaptam választ. Így történt, hogy szeptember 12-én úgy vonultunk be az iskolába a gyerekekkel, hogy nem tudtunk semmit az első napról sem, nemhogy a továbbiakról.
Azt a portás bácsitól néhány nappal iskolakezdés előtt megtudtuk, hogy 9-re kell mennünk hétfőn, de itt véget is ért az információszolgáltatás. Hogy lesz-e évnyitó, milyen ruhában kell menni, kell-e papír, ceruza, mi történik úgy egyáltalán az első napon, erről nem szólt a fáma. Úgyhogy lazán odasétáltunk az iskolához fél 9 körül és vártuk, mi fog történni.
Hát az történt, hogy majdnem az egész utca forgalmát blokkolta a sok gyerek és szülő, akik ott sertepertéltek olaszos rendezetlenséggel és hangerővel az iskola kapuja előtt, mert hogy belépni az iskolába szülőnek nem lehet. Így a sok kis elsős manót a tanító nénik rendezték össze és terelgették fel az osztálytermekbe. Nem tudom, ezek a szegény olasz szülők tantermi fotók hiányában mit tesznek fel Facebookra, de nyilván feltalálják magukat valahogy.
Szerencsére a kicsik bevonulása fél 9 körül befejeződött és megindíthattuk mi is a rohamot, úgyhogy felmentünk a titkárságra megkérdezni, hogy akkor most mi legyen? Előzetesen persze el kellett hitetnünk a portás bácsival, hogy mennyire el vagyunk veszve a történetben, ami – valljuk be – egyáltalán nem volt nehéz.
A titkárságra érve a gyerekek olaszul én pedig angolul magyaráztam, de szerencsére abszolút képben volt mindenki, és tudták, hogy kik vagyunk. Itt azért nagy kő esett le a szívemről, mert nézhettek volna teljesen értetlenül is, ahogy ez jó néhányszor lepergett lelki szemeim előtt.
Gyorsan közölték, hogy nem jó papírokat küldtem be. Hiába na, az olaszul kitöltendő dokumentumokban van még hova fejlődnöm. Ezt gyorsan orvosoltuk, és már mondták is, hogy melyik gyerek megy az 1C-be és melyik a 3G-be.
Egy kedves gondnok hóna alá csapta a harmadikos fiunkat és már vitte is az osztályába (mint utólag kiderült bolyongtak vagy 20 percet, mire megtalálták a megfelelő termet, így rögtön az első nap sikerült is elkésni).
Az elsős lányunknál viszont kiderült, hogy ő egy teljesen másik épületben fog majd tanulni, amitől azért kivert a víz, hiszen eléggé arra építettük fel a projektet, hogy a gyerekek iskolája gyalog távolságra legyen a lakástól.
Szerencsére azonban az elsős gimnazisták a lakásunktól konkrétan 2 sarokra lévő épületbe járnak, így a napi 10 perces séta a lányunk esetében kemény 3 percre módosul.
ÓRAREND
Az első néhány nap során kicsit káoszos volt a rendszerünk. Lányunk esetében már a második naptól délután 5-ig tartott az oktatás, míg a fiunkat 2:30-kor hazaengedték minden nap.
Ebben az iskolában ugyanis az a szabály, hogy reggel 8-tól 2:30-ig tartanak a tanórák, utána délutáni kötelező tanulószoba van.
Itt esett le a második nagy kő a szívünkről, mivel minden házi feladatot megcsináltatnak a gyerekekkel még gimnáziumban is, így estére vagy hétvégére már csak annak marad tennivalója, aki tökéletesíteni akarja a tudását vagy valami miatt lemaradt kicsit és be kell hoznia a lemaradást. A lehetőség ott van, lehet kérdezni egymástól és a felügyelő tanártól is.
A fiunk esetében nem állt be a rend ilyen gyorsan, náluk ugyanis a délutáni felügyelő tanárt még rejtegetik valahol és nem tudni, ki fog majd figyelni a 3G osztályra.
Ki lehet egyébként kérni őket a délutáni tanulószobáról, ha valaki sportol vagy egyéb elfoglaltsága van, de erről igazolást kell vinni a sportegyesülettől vagy mondjuk a zeneiskolából.
Ami az órarendet illeti, érdekesség, hogy az órák nem 45 percesek, hanem 90. Ez így elsőre elég brutálisan hangzik, tetézve azzal, hogy 5 perces szünetek vannak csak a dupla órák között, viszont így állítólag jobban el lehet mélyülni a tananyagban és nem 6-8 külön tantárgyra kell készülni minden áldott nap.
A tantárgyak tekintetében nagy eltérés nincs a magyar és az olasz rendszerben, a nyelveket kivéve. Ahogy említettem, ez az iskola, azt hiszem nem a szokványos rendszerben működik, itt a nyelvtanulásra nagyobb hangsúlyt fektetnek, mint általában.
Mindkét gyerekünknek az olasz mellett kell angolt tanulni, ezen kívül előírás a görög és latin nyelvek ismerete is. Ez utóbbi két nyelv tanulása szükséges az érettségihez. Hogy ez általános elvárás-e vagy csak ebben az iskolában van így, sajnos nem tudom, de érdekes, hogy ennek a két nyelvnek milyen nagy szerepet tulajdonítanak a mai napig.
Hittan helyett itt is lehet mást választani, németből pedig alapból felmentették a gyerekeinket a nyelvvizsgáik miatt. Görögöt szintén nem kell tanulniuk. Nagyobbik gyermekünknek azért nem, mert az ő osztálya már harmadik éve tanulja a görögöt és ide nehéz lenne bekapcsolódni, a kisebbnél pedig azt mondták, bőven elég, ha a latinra koncentrál és az olaszra.
Testnevelés óra hetente egyszer van csak, és az elmúlt több, mint 2 hétben az egyik gyereknek még egyáltalán nem tartottak torna órát, fiunk esetében pedig élete első olasz tornaórája 90 perc frizbizéssel telt. A focin, röplabdán és kosárlabdán szocializálódott gyermeknek ezzel a tevékenységgel nem lopta be magát a szívébe a tanár úr. A második testnevelés órán az iskola fitness termében tartották az órát és csak az utolsó 20 percet kellett frizbizéssel tölteniük, ami így második alkalommal már elviselhetőbb mozgásformának tűnt.
Ebben az iskolában rendszeresen fogadnak külföldi diákokat is kollégiumi elhelyezéssel. A covid miatt ez a program kicsit háttérbe szorult, de látszik a rendszeren, hogy nem a mi két gyerekünk a kísérleti nyúl ezen a terén.
Külön olasztanár foglalkozik ugyanis mindkét gyerekkel hetente egyszer másfél órában, ami nemcsak egy komolytalan beszélgetős móka, hanem kőkemény teszteket írnak, első alkalommal nagyjából 40-50 oldalból álló paksamétával tértek haza, amelyeken feladatok, olvasnivalók és egyéb szövegek szerepelnek.
A határozott, kemény, de nagyon jó tanárnő még kötelező olvasmányt is előírt, ám szerencsére nem valami élvezhetetlen irodalmi remekművet dobott rá atombombaként a gyerekre, hanem az osztálytársakat kérdezte meg, ki tudna behozni valami nem túl komoly és nem ijesztően hosszú könyvet segítségül? Így egy Geronimo Stilton szintnél egy fokkal komolyabb nyomozós műre esett a választás, amit az egyébként nem szívesen olvasgató lányunk szorgalmasan forgat és szótároz.
Nagyon igyekeznek egyébként összedolgozni az otthoni iskolával is, hogy minél kevesebb tárgyból kelljen majd osztályozó vizsgát tenni. Így, mivel első gimnáziumban Magyarországon kötelező a fizika, itt azonban nem az, megtalálták azt az egyetlen közös metszetet lányunk és a többi gimnáziumi első osztály órarendjében, amikor egy másik csoporthoz tud csatlakozni fizikát tanulni. (A szabály ugyanis az, hogy az összes tantárgyat elfogadják majd Magyarországon, amit a gyerekek itt Olaszországban is tanulnak és ezekből nem kell majd év végén osztályozó vizsgát tenniük.)
Lukas óráikban kötelezően tanulniuk kell valami más tantárgyat, vagy az otthoni történelem vagy magyar tankönyveik jegyzetelésével kell foglalkozniuk. Nem mehetnek ki a tanteremből sem, és szó sem lehet arról, hogy esetleg hazajöjjenek a nap folyamán.
Amit remek dolognak tartok ebben a suliban az a korrepetálás. A délutáni tanulószobában ugyanis szaktanárok vannak az osztállyal, és ha valakinek szüksége van bármelyik tantárgyból egy kis segítségre, rendszeres támogatást kap az adott tantárgyból, ha szükséges.
Most megint tartunk egy kis hatásszünetet. Ennyit mertem „csak” beletenni a második részbe, hogy ne untassalak benneteket a rengeteg információval.
Hamarosan jön a harmadik bejegyzés a suliról, amiben egyebek mellett szó lesz az ebédről, az iskolai ruházatról, az osztályok létszámáról és életem első olasz szülői értekezletéről is.
