Jöjjön a harmadik és egyben utolsó része az iskolai történeteinknek. Van még néhány érdekes és vicces információ a tarsolyomban, most ezeket osztom meg veletek.
EBÉD ÉS SNACK
Az iskolai tandíjban benne van az ebéd és a snack (ez egy privát iskola, az állami oktatásban külön fizetünk a menzáért- Helén). Kicsit féltünk attól, hogy ha ehetetlen lesz az ebéd, hogy fogják majd bírni a gyerekek reggel 8 és délután 5 között otthonról vitt szendviccsel és gyümölccsel, de az első néhány nap után ez az aggodalmunk is elszállt.
Egész nap van friss gyümölcs kirakva a teremben, mindig kapnak kekszet, croissant vagy hasonló rágcsálnivalót is. Az ebéd pedig – mi más is lehetne – valamilyen tészta, pizza vagy risotto, előételként salátával, sonkával, párolt zöldséggel vagy mozzarellával. Mindezek mellé kapnak még gyümölcsöt, hetente egyszer pedig, csütörtökönként valamilyen desszert is jár az ebédhez.
Az osztály együtt megy le az ebédlőbe a felügyelő tanárokkal és egy kupacba ülve esznek. Telefont tilos ebéd közben nyomkodni, beszélgetni viszont természetesen szabad. Szerintem ezt az olaszoknak nem is lehetne megtiltani, annyira lételemük a szóbeli kommunikáció.
Soha nem jönnek haza éhesen a gyerekek, ami nagy megnyugvás az anyai szívnek. Ennek ellenére azért az első útjuk a hűtőgéphez vezet.
Vannak egyébként snack és kávé automaták is az épületekben és a gyerekek is kávézgatnak már 15 évesen. Ez így elsőre furcsa információ volt, de elnézve, hogy hány kávét fogyaszt egy átlag olasz naponta, az mindent megmagyaráz. Időben el kell kezdeni az utánpótlás nevelést ezen a téren is.
ÖLTÖZKÖDÉS
Még az első napon ismertették az iskola szabályzatát az öltözködésre vonatkozóan. Ez gyakorlatilag csak a lányoknak jelent korlátozásokat, mert a fiúk alapból visszafogottabban öltözködnek.
Tilos tehát ujjatlan felsőben járni, és a pólónak vagy blúznak nem szabad annyira rövidnek lenni, hogy a köldökük kilátszódjon a felsőjük alól. Shortot tilos viselni, szoknyából is csak olyat, ami minimum térdig ér. Ruhát szintén csak hosszút szabad hordani és ez sem lehet ujjatlan. Papucsban vagy szandálban tilos iskolába járni. (ez megint csak az iskola saját szabálya lehet, a mi Juliskánk iskolájában kilátszhat a köldök- Helén) Körmökkel, fülbevalóval és sminkkel kapcsolatban nincs semmi komoly szabály, de lehet, hogy csak addig, amíg nincs valami extrém divatdiktátor az osztályban.
OSZTÁLYLÉTSZÁM ÉS KÖZÖSSÉG
Érdekes látni, hogy mindkét gyerek osztályába mindössze 20-21 gyerek jár. Ennek köszönhetően nincs nagy széthúzás és klikkesedés, állítólag mindenki jóban van mindenkivel és együtt nyüzsögnek ebédszünetben és az órák után. Természetesen kialakultak azért szorosabb barátságok és vannak itt is maguknak való gyerekek, de alapvetően nagyon befogadók, érdeklődők egymással kapcsolatban és már a második iskolai napon hívták a fiunkat bandázni, és elmentek Federico lakására, ahol a nagymama mind a hat srácot spaghetti carbonara-val várta.
Az iskola felszereltsége egyébként teljesen átlagos. Nincsenek a termek és a folyosók túldíszítve.
Képek, virágok nincsenek a termekben, ami elég rideg kisugárzást kölcsönöz, van viszont széndioxid és hőmérséklet ellenőrző rendszer kialakítva, ami egy bizonyos oxigén szint alatt elkezd riasztani, a gyerekek legnagyobb örömére.
Az osztályok egész nap ugyanabban a teremben tartózkodnak és nem a gyerekek mászkálnak cuccokkal az épületben összevissza, hanem a tanárok mennek az adott terembe órát tartani. Digitális tábla van mindenhol és erre vetítik ki az aktuális anyagot vagy nagy ritkán írnak rá óra közben.
Ami viszont nagyon furcsa, hogy a WC-k nagy része „pottyantós”, ami ugyan nagyon tiszta, de mégis furcsa létesítmény. Szappan és wc-papír mindig van a mosdókban, a kéztörlő papír sajnos néha elfogy.
Minden gyereknek saját szekrénye van, amit kizárólag számzáras lakattal szabad lezárni és a lakat kódját meg kell adni az osztályfőnöknek. Állítólag azért, hogy betegség esetén ki tudják venni a bent tárolt cuccokat és el tudják juttatni a szükséges dolgokat beteg tulajdonosukhoz.
KRÉTA RENDSZER, A MINDENTUDÓ
Második iskolai látogatásom alkalmával a titkárságon közösen feltelepítettük a telefonomra az olasz KRÉTA rendszert, ami egy olyan app, ahol a gyerekek minden adata, osztályzata, házi feladata, tananyagai, dolgozattal kapcsolatos tudnivalói, szülői levelezgetések, hiányzások és ezek igazolása, órarend és módosítása nyilván van tartva.
Meglepő, de az összes tanár szorgalmasan használja is, bejegyzik, hogy mit vettek aznap az adott órán, a tankönyvben mit kell elolvasni, mi a házi feladat. Így sokkal könnyebb a dolgok nyomon követése és nincs félreértés.
És ha már itt tartunk, az osztályzás valami egészen különös formáját használják az olaszok. 1-től 10-ig vannak az osztályzatok, amiből 1-5-ig az otthoni egyes szintet jutalmazzák. Hogy mi a különbség a kicsit karó meg a nagyon karó között, ne kérdezzétek, egyelőre nem tudom. 10-es osztályzatot állítólag nem adnak, mert tízesre csak a tanár tudhatja az anyagot. Marad tehát 6-tól 9-ig az osztályzás, ami értelemszerűen már lefordítható a magyar rendszerre. Egyelőre viccesnek találom ezt az értelmezhetetlen módszert, aztán majd ha már jegyei is lesznek a gyerekeinknek, lehet, hogy nem leszek ennyire vidám.
SZÜLŐI ÉRTEKEZLET
Na ez az a rész, ahol viszont nem hittem a szememnek. Tegnap este mentem el életem első olasz szülői értekezletére. Mivel a két gyereké – természetesen – egy időben volt, csak az egyiken tudtam részt venni, de így utólag azt mondom, talán nem is nagy baj.
A szülőket egészen pontosan 6 órakor engedték be az iskolába, pont úgy, ahogy a gyerekeket is reggelente. 7:50-ig szigorúan az utcán kell várakozni, csak 10 perccel a tanítás előtt nyitják ki az iskola kapuit és engedik be a lurkókat.
Szóval bebocsátást nyertünk, mentem is a 3G osztály terme felé, pontosabban követtem egy szülőt, aki úgyszintén ezt a termet kereste. A tanárnő rögtön kiszúrta, hogy engem nem ismer, gyorsan elmondtam, ki vagyok, biztosított róla, hogy mindent fordítanak majd, amit nem értek.
Hát a 20 fős osztályból 6, azaz hat gyereknek a szülei képviseltették magukat. Egy órával a szülői kezdete után meg is értettem, hogy miért. Ez a szülői nem az otthon megszokott informatív történet, konkrétan semmiről nem volt szó, amihez hozzá vagyok szokva. Sem a tanárokról, sem a kirándulásokról, osztálypénzről, ballagásról, farsangról nem esett szó. Azért mentünk, hogy három különböző témában ilyen-olyan tisztségekre leadjuk a szavazatunkat.
Megválasztottunk valami iskola tanácsot, egy biztonságért felelős személyt és a szülői munkaközösség két tagját. Ezzel elment háromnegyed óra, a tanárnő mosolyogva szép estét kívánt és már haladt is kifele az osztályból.
Még 10 percet beszélgetett a maradék 4-5 szülő a matematika és fizika órákról, aztán ők is letudták a szülőit.
Velem egyébként ismét nagyon kedvesek, barátságosak voltak, mindig megmondták, milyen nevet kell beírnom a szavazó lapomra és igyekeztek angolul is elmondani, hogy most éppen kire szavazunk, nem mintha nekem bármilyen tisztség vagy az illetők neve mondott volna valamit.
Annyi értelme mégis volt az egésznek, hogy megkaptam a tankönyvlistát, mert a gyerekeimnek könyve még így a harmadik hét végén sincs, illetve megtudtam, hogy az egyik apuka tavasszal járt Budapesten és amikor gyerek volt, egy egész hónapot töltött el a Balatonnál. És én ennek látványosan örültem is és elégedett mosollyal az arcomon megindultam hazafelé a torinói nyüzsgésben a Via Garibaldin.
Itt a vége, fuss el véle, ez az első három hetünk összefoglalója.
Biztos vagyok benne, hogy ahogy telik az idő, lesznek még érdekességek az iskolai életünkben, amikkel időnként szórakoztatlak majd benneteket, addig pedig jövünk-megyünk a környéken és csinálom a reklámot ennek a fantasztikus városnak és a piemonti régiónak.
