Az olasz nyelv fülbemászó, az olasz nyelv gyönyörű, az olaszok tulajdonképpen nem is beszélnek, hanem énekelnek, és amikor a kezüket is bevetik, akkor kész színházi előadás, amit látunk. Az olasz nyelv a 29. legelterjedtebb nyelv a világon, nagyjából 68 millióan beszélik, és ez nem számít ugyan kiemelkedően jó eredménynek, de ennek ellenére mégis az egyik legfontosabb nyelv a világon. Köszönhető ez a kultúrára, művészetekre, kereskedelemre vagy az iparra gyakorolt hatásának.
Azt hiszed, hogy eleget tudsz az olasz nyelvről? Megmutatom, hogy tévedhetsz! Nézzük!
Dante szobra Nápolyban
Egy, megérett a meggy
Az olasz nem az egyetemeken tanult klasszikus, hanem az úgynevezett vulgáris latinból, azaz a latin köznyelvből származik. Ezt a nyelvet használták az ókori Rómában a katonák, a földművesek, és a provinciák lakosai. Dante Alighieri volt az első, aki kijelentette, hogy a klasszikus latint, amit alig értett valaki, fel kell, hogy váltsa a köznyelv, errről még értekezést is írt “De vulgari eloquentia” címmel.
Kettő, csipkebokorvessző
Két szöveg is versenyez az első olasz nyelven íródott dokumentum címéért, a 960-ban született Placito Capuano közjegyzői okirat, és Commodilla római katakombájának egy pár szavas felirata («Non dicere ille secrita a bboce). Ez utóbbi nagy valószínűséggel a VI. vagy a IX. századból származik (nüansznyi különbség ugye, khm) , és arra emlékeztet, hogy a titkokat ne mondjuk ki fennhangon.
Három, várom a párom
A leghosszabb olasz szó rekordját sokáig a “precipitevolissimevolmente” (26 betű), de ezt mára 29 betűvel megelőzte a “esofagodermatodigiunoplastica”, ami egy plasztikai sebészeti eljárást jelent.
Dante Alighieri, Francesco Petrarca e Giovanni Boccaccio,
Andrea del Castagno, Villa Carducci di Legnaia freskója
Négy, biz’ oda nem mégy
Hiába a dallam, hiába a hatalmas olasz költők, akad bizony olyan olasz szó, amelyik semmi mással nem rímel, ez pedig a fegato (máj). Hogy bírják ki a hatalmas olasz poéták enélkül?
Öt, leszállott a köd
A j, k, w, x és az y betűk az olasz nyelvben alapvetően nem léteznek, csak az idegen nyelvekből kölcsönzött szavakban találkozunk velük (például jeans-farmer), illetve egyes dialektális helység-vagy személynevekben.
Hat, hasad a pad
Az „aiuole” (virágágyások) szóban az olasz ábécé valamennyi magánhangzója szerepel. Rajtuk kívül pedig semmi más, és azok sem ismétlődnek!!
Hét, zsemlét süt a pék
Köztudott, hogy az olaszok nem csupán a szájukkal, de a kezükkel is kommunikálnak. Az e területen végzett kutatómunka eredmény ezt a mutatja, hogy az olaszok nagyjából 250 különböző -mondjuk úgy-kézjelet használnak minden nap, és ezek jelentése nem mutat különösebb eltérést a félsziget egyes területein.
Egyéb okosságokat találsz egy korábbi posztomban.
Kellemes csemegézést!
