Vége márciusnak is, el sem hiszem, hogy már ennyire benne vagyunk a tavaszban, aztán – ahogy egy volt kollégám mondta mindig – itt a Sziget, a karácsony, és vége ennek az évnek is.
Szóval április 1-je van, és ez természetesen Olaszországban is az idétlen poénok napja. Kinőttem én már ebből, és nem tartom annyira viccesnek, ha valaki hátára “ide üss” feliratot ragasztanak a haverok, de azért azt megsúgom, hogy az áprilisi tréfát az olaszok áprilisi hal (pesce d’aprile) néven illetik. Rökönyödtünk már meg máskor is furcsa olasz kifejezéseken; emlékeztek a “mi ez a május 4-e?” kérdésre?
De miért is hívják így? Naná, hogy több elmélet is kering erről, és egyik ilyen teória szerint az egész áprilisi tréfa dolog az egykori francia újév hagyományához kapcsolódik. Az újévet a franciák ugyanis valaha március 25. és április 1-je között ünnepelték, csak a 16. századot követően csúsztatták át januárra. Ez a változás persze nem mindenkinek tetszett, és azokat, akik ezt nem vették túl jó néven, április bolondjainak kezdték el csúfolni. Ennek apropóján születtek aztán az áprilisi csínytevések, tréfák.
A franciák március és április hónapok fordulóján továbbra is ajándékokkal lepték meg egymást, egy idő után a jópofáskodás jegyében ezek az ajándékok pusztán üres dobozok lettek, “poisson d’avril”, azaz áprilisi hal felirattal. Így lett az áprilisi halból áprilisi tréfa.
Más források szerint az április 1-jén üres kézzel hazatérő halászok kigúnyolására utal az április hal kifejezés. Megint más legenda arról mesél, hogy a boldoggá avatott Bertrando di San Gemesio pont április 1-jén mentett meg egy pápa életét, aki pont egy halszálkától készült megfulladni. A pápa annyira hálás lett, hogy azonnal be is tiltotta az április 1-jei halfogyasztást Aquileia városában, ahol Bertrando szolgálatot teljesített.
Ezek után van még kedve valakinek bolondozni?
