Néhány alapvetés az olasz éttermek világához:
Három típusú beülős hellyel találkoztok majd: a ristorante, az étterem, formális kiszolgálás, valószínűleg elegáns környezet, jól megdesignolt fogások; a trattoria általában családi vállakozásként működik, barátságos, az étteremnél kötetlenebb stílusú és olcsóbb vendéglő, az osteria pedig a leginkább költséghatékony verzió. Az osteriák eredetileg csak italokat szolgáltak fel, és mindenki vihette a fogyasztani kívánt ételt a saját batyujában. Ez ma már természetesen nem így van, viszont jó eséllyel jó áron fogtok jellegzetes helyi ételeket enni ezekben. Azt, hogy mit érdemes rendelni Olaszország egyes régióiban, azt itt már kiveséztük.
Igazodjunk ki az étlapon!
Ne keressétek a levest! Az olasz konyha- néhány kivételtől eltekintve – nélkülözi a leveseket, legfeljebb télen esznek egy jó meleg minestronét, esetleg tortellinit húslevesben, de alapvetően az a nézet járja, hogy a leves a betegeknek való, így egy olasz menü véletlenül sem kanalazással kezdődik. Az étkezést indíthatjuk előétellel (antipasti), apró, étvégygerjesztó falatkákkal, amelyek régiónként változnak. Sok helyen jellegzetes helyi szalámikat és sajtokat szolgálnak fel, tengerparton salátát a tenger gyümölcseiből, stb. Elég jól előkészíti a gyomrunkat a további próbatételekre.
Antipasto: töltött hagymafejek
Az első fogás, a „Primo” tészta vagy rizottó, egy átlagos magyar has az előételek és az első fogás után már tele van, de az olasz menü korántsem ér itt véget.
Agnolotti Piemontban
A második fogás, a “secondo ” hús vagy hal. Általában elmondható, hogy az olaszok nem keverik a hús-és halételeket, tehát ha előételünk húsos volt, akkor ezen a vonalon induljunk tovább az első és második fogásnál is. Ugyanez igaz természetesen a halételekre is. A húst vagy halat önmagában szolgálják fel , nem lesz mellette sem krumpli, sem zöldség, rizs meg főleg nem, mert a rizs Olaszországban nem számít köretnek.
Második fogás tengeri menüben
Ha kísérnénk valamivel, akkor vessünk egy pillantást a köretekre „contorno” . A menü lezárásaként válasszunk egy desszertet, majd igyunk egy jó erős kávét! Az egyes régiók legfontosabb édességeiről itt találtok kisokost. Kávét, és nem cappuccinót, mert a kávé tejes változatai Olaszországban csak a reggelihez elfogadhatók. A pincér valószínűleg fel fog ajánlani egy limoncellót vagy egy keserű likőrt az étkezés végére, ez általában a ház ajándéka. Ne utasítsátok vissza!
Az étlap alján feltűnik majd a „coperto” összege, ami a szervízdíjat, és a kenyér vagy grissini árát foglalja magába, amely minden asztalon ott figyel. A coperto fejenként általában 1-2 euró. Cserébe nem kell kalkulálni a borravalóval meg bénázni, hogy akkor most mennyi is az annyi, ha kártyával fizetek, ezt egyszerűen nem várják el. az fordulhat elő, hogy a kasszánál találunk egy aprópénznek szánt befőttesüveget, és ha nagyon meg voltunk elégedve, akkor dobunk bele valamennyit. De nem 10%-ot.
Ne csak együnk, igyunk is!
Az olaszok az étkezéseket vagy vízzel vagy borral kísérik, nem szokásuk szénsavas üdítőket iszogatni hús vagy hal mellé, rostos gyümölcslevet pedig végképp nem, az csak reggeli mellé csúszik le. Egyetlen kivétel a pizzéria, mert a pizza mellé jól jön a kóla és a sör.
Buon appetito!