olaszmamma

Ingatlanfelújítás olaszéknál

Szóval az úgy volt, hogy kb. egy éve éldegéltünk teljes nyugiban az első közös, saját otthonunkban, amikor kitaláltuk, hogy van némi pénzünk, vegyünk egy lakóautót. Bőszen nézelődtünk épp a subito.it oldalon, amikor belefutottunk egy eladó házikóba. A házikó kb. öt perc sétára van a lakásunktól, de mivel egy olasz a WC-re is autóval jár, ezért ez valójában másfél percre redukálódik. Az ára pedig annyira hívogatóan alacsony volt, hogy muszáj volt randit kérni az ingatlanossal.  Elmentünk, megnéztük. Valaha nyaralóként szolgált, egy idős – akkoriban középkorú – pár töltötte benne a nyarakat. Aztán egyszercsak nem jöttek többet, de ez a választás olyan hirtelen született, hogy a konyhaaszatalon még ott volt a félig tele pohár, az ágy megágyazva, szóva megállt az idő úgy 1985-ben. Sajnos az eredeti, kacatokkal teli állapotról nem találtam fotókat, mert egy esős sötét délutánon néztük meg zseblámpával, hiszen ekkorra már rég nem volt áram a házban. (Közben pár fénykép előkerült Olaszpapa telefonjáról, be is raktam őket a lenti galériába).A lényeg, hogy ha becsuktuk a szemünket, és jól szabadjára engedtük a fantáziánkat, akkor már láttuk, hogy hogy fog ledőlni a teljesen felesleges gipszkartonfal, hogy bontjuk le a nappalit keresztbeszelő kályhacsövet vaskályhával együtt, hogy lesz ebből egy nap valami, és a felújítással együtt még így is jobban kijövünk, mint ha egy lakóautót szereztünk volna be.

Egy kb. 60 m2-es önálló egykori helyi parasztházról van szó, amit nem magyar tanyasi, hanem olasz  alpesi stílusban kell elképzelni. Két szint, két erkély, két parkoló, egy pince. A földszinten a nappali, az emeleten az éjszakai zóna. Amikor a kezünkben tartottuk a kulcsokat, a helyzet inkább vicces volt, mint bármi más, és mivel épp az előző évben voltunk túl egy költözésen, nem volt kedvünk felújításba kezdeni, lakat alatt tartottuk a házikót. Aztán eltelt egy év, összeszedtük magunkat, minden bátorságunkat, és nekiláttunk felújítani.  A felújítást az önkormányzatnál kell kezdeményezni, azaz be kell jelenteni, aztán lehet kezdeni alkudozgatni a mesteremberekkel, hogy ugyan legyenek kedvesek már árajánlatot adni, vagy megjelenni. A mi házikónk első blikkre jó állapotban volt, strukturális átalakításokat nem kellett rajta végezni, a tető is ép, gondoltuk, hogy jó, helyrehozzuk az elektromos- és vízvezetékeket, a régi , égetett kerámiapadlót szépen beburkoljuk, kifestünk, némi csempe, és kész is. Aztán persze megduplázódtak a munkák és ezzel együtt a kiadások is, amikor el kellett fogadnunk a tényt, hogy ha normálisan akarjuk burkolni a padlót, és szép falakat akarunk, akkor az előbbiről fel kell verni az évtizedek során megsüllyedt, egyenetlen borítást, ez utóbbit meg gyakorlatilag újra kell vakolni.  A falról téglág – azaz kőig, mert a kőből épült a ház – kellett leverni a vakolatot és kiegyenesíteni a falakat, a padlót is annyira szét kellett verni, hogy egy ponton az emeletről a földszintre lehetett kukucskálni a födémben keletkezett lyukon keresztül. Ez volt a legnagyobb tétel.

Mindenki nzugodjon le, a mesterekkel Olaszorszàgban sem könnyű bírni, pedig mi egy kisvárosban lakunk, ahol mindenki mindenkinek az ismerőse, a mestereket a rokonok, barátok adják kézről-kőzre, de így sem érdekli őket különösebben a jó hírnév, simán heteket kell nekik könyörögni, ha arról van szó, hogy ugyan jelenjenek már meg. A villanyszerelőt konkréten hónapokig üldöztük, majd gyakorlatilag Olaszpapa húzta helyette a vezetékeket, ő meg nagy kegyesen aláírta a megfelelőségi igazolást meg benyújtotta a számlát. Ha a kőművesre nem néztünk volna rá minden egyes nap, simán teljesen képtelen helyekre kerültek volna  a konnektorok ” Gerry, de hát megmondtuk, hogy amoda csináld a lyukat!!” Szóval szükséges a rakoncátlan olasz szakik mellé a felügyelet.

Olaszországban az építkezéseket, felújításokat egyébként eléggé megtámogatja az állam,  a költségek jelentős részét lehet adójóváírásként visszaigényelni. Ez segít a feketemunka visszaszorításában, persze ugyanúgy fáj kifizetni, még ha az ár esetenként akár 40%-a is visszetérülhet a következő tíz év során. Ez persze az Olaszországban adózókat érinti csak.

A padló és falak kiegyengetése utàn szinte gyerekjáték volt a dolog, jött a magyar nagypapa festeni, együtt raktunk padlót, sőt gipszkartonból falat is. Pár hétvége erejéig megint visszatérő vendégei lettünk az IKEÁnak, aztán megszületett a gyerek, amit már nem csupán mi, de  a felénk járó utazók is élvezhetnek.

 

 

(Visited 1 622 times, 35 visits today)

You may like

Visitando il nostro sito, aziende preselezionate possono accedere e utilizzare alcune informazioni relative al tuo dispositivo e a questo sito per pubblicare annunci pertinenti o contenuti personalizzati. È importante sapere che gli annunci ci aiuteranno a mantenere il nostro servizio gratuito. I dati personali saranno trattati sulla base del consenso secondo legge dell'Unione Europea Art.6(1)(a) GDPR o come interesse legittimo ai sensi dell'Art.6(1)(f) del GDPR. Informativa sulla privacy dell'editore more information

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Chiudi