Olaszországban a kávé gyakorlatilag a nemzeti identitás része, az olaszok meg vannak győződve, hogy a világon egyedül ők képesek jó kávét főzni, és fejvesztve menekülnek, ha félliteres papírpohárban felszolgált lötty jön velük szembe. Ha van olyan része Itáliának, amire a kávékultusz különösen igaz, az Nápoly. Nápolyi rokonok látogatásáról rendszerint szívritmuszavarral szoktam hazatérni a napi 6-7 espresso legurítása után.
Nápolyban a kávéfogyasztás egy rítus, apró gesztusok egymást követő láncolata, amelyek nélkül a kávéfogyasztás elvesztené „nápolyiságát.”
Az alapszabály a három „c”, a kávénak ugyanis ezeknek kell megfelelnie. caldo, comodo, carico. Azaz forrón, kényelmesen és bivalyerősen kell fogyasztani. (Az eredeti, nyomdafestéket nem tűrő változat szerint comm cazz coce, mindenki fordítsa magának a lényeg, hogy nagyon forró).
A nápolyi kávézás aranyszabályai:
- mielőtt megízlelnénk a kávénkat, öblítsük ki a szánkat egy korty vízzel, nehogy bármilyen íz elvonja a figyelmet a kávénk aromájáról
- csak semmi cukor! A nápolyi kávét keserűn szokás inni, ha mégsem menne, akkor ügyelni kell rá, hogy a cukrot szép lassan szórjuk a csészébe, így lesz a legzamatosabb.
- nem számít szentségtörésnek ha a kávénk mellé csokoládét – szigorúan étcsokit – majszolunk.
A nápolyi kávéfőző
Nápolyban még a kávéfőző is más, hiszen itt nem az Olaszországban olyannyira elterjedt moka dívik, hanem a nápolyi kávéfőző, a cuccumella. Ebben lassan fő le a fekete, és minimum két személyre, hiszen a kávézás alapszabálya, hogy akkor igazán finom, ha másokkal is megosztjuk. Valaha a kávészemeket otthon pörkölték, és csak akkor kerültek a cuccumellába, amikor már elérték a megfelelő színt (ez a szerzetes csuhájának színéhez hasonló). A nápolyi kávéfőzőben a kávé lefelé csorog, míg a kotyogósban ugye felfelé tör.
A nápolyi kávéfőző
Amit végképp ne felejtsünk: a kávét nem illik visszautasítani, és illik másokat is meghívni rá. Nem véletlenül Nápolyban született a felfüggesztett kávé intézménye, amikor is a bárban fizetünk egy kávét csak úgy, extrán, hogy azt majd egy arra tévedő rászoruló fogyassza el. Mert a kávé mindenkinek jár.