Amikor látogatóba érkeznek hozzánk a magyar családtagok vagy barátok, a szokásos meglepődéseken kívül (cappuccino csak reggel, vendégség cipőben, stb) szinte kivétel nélkül megjegyzik, hogy milyen érdekes és egyben milyen menő, hogy hatvanon, meg hetvenen, sőt nyolcvanon túl is van élet Olaszországban. Tényleg van. Ha beülünk egy étterembe, biztos, hogy lesz egy nagyobb asztal egy nagy társasággal valamilyen családi buli alkalmával, ahol a dédnagymama ugyanúgy ott ücsörög és pizzázik, mint a csecsemő az anyja karjában. Az öregek láthatóak, nincsenek elbarrikádozva a lakásban, hogy azt várják, hogy hétvégén majd beugrik kényszerlátogatásra a puffogó unoka, aki inkább játszana a nintendóval, vagy bámulná a tévét. Van szociális életük, az idősek eljárnak táncolni, találkoznak a haverokkal, vacsorázni mennek a családdal.
Rendezett megjelenés a titka mindennek
Kisebb városokban ez halmozottan igaz, mert az idősek azzal indítják ugye a napot, hogy tesznek egy sétát vagy elmennek piacra, boltba, stb, közben megállnak a piazzán, megbeszélik az ismerősökkel, hogy hogy halad az útépítés meg hogy már megint nem esett az eső. Leülnek a padra, elvannak órákig, bámulják a forgalmat. Sok helyen élnek együtt , vagy legalábbis egymás kozelében a generációk, lépten-nyomon akad bébiszittelni való unoka, vagy szomszéd gyerek. Az olasz életnek meg úgy általában alapvető pillére a folyamatos jövés-menés („Otthon vagy? Beugrunk egy kávéra!”), úgyhogy nagymamánál is biztos megfordul hetente egyszer-kétszer valamelyik szomszéd vagy ismerős.
Külön intézmények szakosodtak az idősek értelmes szorakoztatására, vannak olyan tánctermek, amelyek szombaton és vasárnap kora délután nyitnak, és várják, hogy a nagymamák es nagypapák beugorjanak egy körre. Nem ciki elmenni, táncolni a régi slágerekre, nevetgélni, együtt lenni. Utaznak is. Ugye nemrégiben említettem, hogy Olaszdédi is épp Ischián kúrálja az isiászát, ami nyilván költségesebb, mint a szombat délutáni társastánc, de dédi úgy volt vele, hogy már elmúlt nyolcvan, hova spóroljon, itt az ideje, hogy ő is lásson valamit a világból. Most mondjam, hogy nincs igaza? Ugyanebből a felindulásból idén nyáron Szardínián barnult egy olyan csoporttal, ami csupa vele hasonló korúból állt.
Dance!
Brit tudósok folyamatosan megállapítják, hogy milyen hosszú életűek az olaszok, és, hogy ebben mekkora szerepe van a mediterrán diétának, az olívaolajnak, a rengeteg zöldségnek. Való igaz, de ugyanakkora szerepe van benne annak is, hogy élnek, úgy igazán, vannak terveik a holnapra meg a hétvégére, hogy most éppen kinek az autójával fognak elmenni a mulatságba, vagy megenni egy pizzát. A hosszú élet titka lehet, hogy az olívaolajban rejtőzik, de legalább ugyanannyira a társaságban elnyalt fagyiban a cukrászdában.