Az olasz statisztikai hivatal (Istat) a napokban publikálta azon felmérését, melyből kiderül, hogy az utóbbi tíz évben (2009. és 2019. között) 11 ezerről 14 ezerre emelkedett Olaszországban a száz évnél idősebbek száma, sőt a 105. életévüket betöltőkkek száma 472-ről 1112-re nőtt. Él Olaszországban 125 igazi matuzsálem is, ők 110 évnél is idősebbek. A száz évnél idősebb olaszok 84%-a nő, a 105 évnél idősebek esetében ez 87%, míg a 110 évnél idősebbek körében 93%. Vitathatatlan a női domináció az igen előrehaladott életkorban.
No, akkor megmutatom, hogy hol is lakoznak az olasz százévesek. Nagyobb részük Észak-Olaszországban él, egész pontosan 338-an Észak-Nyugaton, 207-en Közép-Olaszországban, 230-an Délen és 112-en a szigeteken. Ligúriában a legmagasabb a 105 évnél is idősebb emberek koncentrációja. A legidősebb olasz 113 éves és Emilia-Romagna régióban él. A legtöbb matuzsálemet az egykori divatnak megfelelően Giuseppének és Mariának hívják, és bár a statisztika a teljes olasz lakosságra kiterjed, külföldieket csak nagyon alacsony arányban (0,5%) találunk közöttük. Azt gondolhatnánk, hogy a forró nyarak jelentik a százévesek számára a legnagyobb kockázatot,de valójában télen halnak meg közülük a legtöbben. 85%-uk családban él, és csak 15%-uk idősek otthonában.
Leginkább természetesen mindenkit az izgat, hogy mi a hosszú élet titka? Az olaszoknak semmi kétségük nem merül fel ezzel kapcsolatban. Szerintük egyértelműen a mediterrán diétának köszönhető a kivételesen hosszú élet, a kenyér, a tészta, a zöldségek, hús, és leginkább az extraszűz olívaolaj valamint az étkezésekhez fogyasztott pohár bor csodákat tesz. Ugyanerre a következtetésre jutottunk akkor is, amikor arra kerestük a választ, hogy hogyan lehetséges az, hogy egy Salerno közelében található kis faluban úgy látszik, hogy megtalálták a hosszú élet titkát.
Olaszországban megöregedni nem rossz. Írtam már arról, hogy az öregek mifelénk eljárnak közösen kirándulni, vasárnap délutánonként táncolni, vagy pizzázni a családdal,esetleg egyszerűen csak kiülnek pletykálni a haverokkal a térre. Mert a legnagyobb kockázat a tél és a zimankó mellett mégiscsak a négy fal és a magány.