Míg ma Magyarországon Luca napját ünneplik, akik még ünneplik , addig Olaszországban Luca olasz megfelelőjére, Santa Luciára emlékeznek,és a főszereplő az arancino. Különösen nagy kultusza van Szicíliában, hiszen szemeink védőszentje Siracusában születetett. A nevéhez fűződő legfontosabb csoda is itt esett meg az 1646-os nagy éhínség idején, amikor a korgó gyomrú lakosság épp hozzá imádkozott, és abban a pillanatban galamb szállt le a katedrális tetejére, a kikötőbe pedig egy gabonával teli hajó érkezett. A hajó érkezését a nép egyértelműen Lucia közbenjárásnak tudta be, és azonnal hozzálátott a gabona elkészítéséhez. Megfőzték, és egy kis olajjal ízesítve falták fel. A népi legendárium két verziót is tartogat azzal kapcsolatban, hogy hol esett meg a csodás eset, egyik szerint Lucia városában, Siracusában, a másik szerint Palermóban.
Innentől kezdve a hagyomány szerint Szicíliában több helyen Lucia napján nincs se kenyér, se tészta az asztalon, magát a búzát fogyasztják.
Santa Lucia napján a pékségek nagy része zárva tart, teret hagyva a sütödéknek, ahol bekaphatunk egy csicseriborsóból készült panellát, vagy egy krokettet (az olasz street foodról bővebben itt olvashatsz), a cukrászdák pedig lisztmentes alternatívaként ricottából készült édességekkel készülnek. A hagyomány szerint azonban Santa Lucia napjának főszereplője az arancino, ez a csodásan ropogós aranyszínűre sült, töltött rizsgolyó, amelynek receptjét még a szaracének ötlötték ki. Egyes történészek szerint az első arancinók Cataniában sültek, ahol nem tökéletes labdacsokat, hanem inkább kúpot formáznak a szorgos mammakezek (a kúpnak az Etnát kellene felidéznie, csak szólok). A mindennapok szegényes konyhájának szülötte volt eredetileg, amelyet eleinte kevésbé az íze, mintsem a praktikussága tett népszerűvé, hiszen lehetővé tette, hogy a főtt rizst tovább lehessen eltartani. A kezdetekben egyszerű olajban sült rizsgolyó volt, akkoriban még álmodni sem mertek raguval megtöltésről és hasonló úri huncutságokról.
II. Frigyes német-római császár udvarában udvarában került rá a bunda és a tartalmas töltelék. Ma rengeteg variációja létezik, hússal, gombával, spenóttal kolbásszal, lazaccal, sőt még akár csokoládéval töltve is. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az arancino a szicíliai konyha legkinkább elterjedt remeke.
Hála legyen neked Santa Lucia az arancino születéséért!