Sok újdonságot nem mondok el azzal, hogy Olaszország minden egyes zuga mennyire romantikus, hogy minden város kitűnő díszlet szerelmes andalgásokhoz, első/második/harmadik randikhoz, házassági évfordulókhoz, lánykérésekhez, szóval bármihez. Azt is mindenki tudja, hogy a szerelmesek városa Verona, hogy a naplemente Firenzében álom, és Rómában meg aztán elszabadul a szenvedély, de van egy sor olyan olasz város, aminek neve jóval kesebbeknek cseng ismerősen, mágis pazar helyszínei lehetnek romantikus hétvégéknek. Meg bárminek.
1. Spello (Umbria): Perugiától nem messze találjuk Spellót, egy igazi kis középkori ékszerdobozt, amely valójában már a Róma Birodalom idején jelentős központ volt, ám a barbár hadak nem sok mindent hagytak meg az utókornak ezekből az időkből. A városfalak azért még állnak. Ha macskaköves utcákra, hangulatos sikátorokra vágyunk, itt a helyünk. Séta után kóstoljuk meg az itteni lankákon érlelt szőlőkből készült helyi borokat.
Spello (2011 Tom Kelly)
2. Tropea (Calabria): A legenda szerint ezt a pici falut (az egyik legkisebb Olaszországban) Herkules alapította, miután megnyerte a csatát a gigászok ellen, de számos más történet is fűződik a nevéhez. Más források szerint itt kötözték ki Odüsszeusz Küklopszát. Tropeánál elképesztő színekben pompázik a tenger, tele van bámulatos normann palotákkal, szóval lehet tekeregni. Tropea tengerpartja ráadásul az egyik legszebb Olaszországban.
3. Lago di Scanno (Abruzzo): mi passzolhatna jobban a szerelmesek napjához,mint egy szív alakú tó? A Lago di Scanno ráadásul 922 méter tengerszint feletti magasságban fekszik, jó magas hegycsúcsok veszik körül, és nem csak különleges formájáról, hanem arról is híres, hogy errefelé megbolondulnak az iránytűk és nem mindig észak az észak.
4. Orta San Giulio (Piemont): korábban már hosszasan lelkendeztem erről a fantasztikus helyről. A Lago Maggiore árnyékában (minden értelemben) húzódik meg ez a csodás szépségű alpesi tó, közepén kis szigettel, lehet sétálni hegynek fel, hegynek le, Világörökség-spotting, és panoráma a hegyről, ami elképesztő.
5. Gradara (Marche): ha nem volt még elég régen az érettségi, akkor ismerősen csenghet Paolo és Francesca története, Dante „Isteni színjátékában” halhatatlanná tett szerelmespár neve. No, pontosan itt játszódott ez a szerelmi történet. Nem rossz díszlet.
6. Positano (Campania): Positano az Amalfi-partvidék egyik legkedveseb települése. Nyáron zsúfolásig teli, és több angol szót hallani, mint olaszt, ezért is javaslom a főszezonon kívüli látogatást. Positano színpompás villái nagyon kis területen épültek, és az is hegyoldal, úgyhogy gyakorlatilag az egész város a magasba tör, csak a tenger vízszintes. Lehet romantikusabb bármi egy itt váltott csóknál?
7. Camogli (Liguria) : Genova közelében találjuk ezt a szuperhangulatos kis halászfalut, amelyet az „ezer fehér vitorlás” városának is becéznek. A tengerparton színesre festett házak sorjáznak, amelyek különlegesen szép látványt nyújtanak a várost határoló hegyekről bámészkodva. Kihagyhatatlan a focaccia, a pizzához hasonlatos, olajjal bősegesen átitatott lepény, amit a helyiek minden olasz gasztroszabály ellenére még reggelire, cappiuccino mellé is képesek befalni.
8. Varenna (Lombardia): a Comói-tavat nem nagyon kell bemutatni, már George Clooney is szerelembe esett vele,és ez egész Olaszország egyik legsikkesebb környéke. Varenna egy XI. századi halászfalu, legalábbis annak született, de ma már nem igazán találunk kérges kezű halászembereket a tavon, inkább menő bárkákkal pávázó VIP-eket. Kihagyhatatlan a Villa Monastero, a sportosabb látogatók számára pedig a Viandante-ösvény,amely az egész környéket jól bejárja.
9. Maratea (Basilicata): Basilicata egyetlen tirrén-tengeri települése. Dél-Olaszország még mindig méltánytalanul mellőzött úti cél a magyar utazó számára,pedig,aki egyszer belekóstol, nehezen szabadul meg a függőségtől,én is így jártam,és nem győzök ódákat zengeni Calabria,Puglia és Basilicata régiók valószínűtlenül szép tájairól. Kihagyhatatlan az óváros a takaros üzletekkel teli, hívogatóan kanyargó aprócska utcákkal, a főtér teraszaival, és úgy általában az apró részletekben megbúvó hamisítatlan délolasz hangulattal. Templom minden 100 méteren, lehetetlen helyeken cikázó robogók, kapualjakban csácsározó signorák, és színpompás leanderek minden mennyiségben. Miután ebben jól elmerültünk,és ittunk isteni eszpresszót valamelyik pofás kis bárban, és nem félünk a semmi közepén kanyargó szerpentinektől, kötelező állomás a Megváltó Krisztus szobra. Hasonlóképpen kell elképzelni, mint a riói testvérkéjét. Egy kb. 600 méter magas hegycsúcsra emelték a 22 méter magas szobrot, amely széttárt karjaival hívja imára az arra kaphatóakat.
10. Civita di Bagnoregio (Lazio) : Civita di Bagnoregiót a haldokló városnak is hívják. Ezt a nem túl szívderítő jelzőt elszigeteltségének köszönheti. Csak egy ponton, egy gyaloghídon lehet megközelíteni, mert a gépjármű-közlekedès nagy kockázatot jelentene Civitának, amelyet egy erózió által veszélyeztetett dombra építettek. Csak egyes helyi lakosonak engedélyezett a hídon biciklivel vagy motorral történő átkelés, és nekik is csak meghatározott órákban.
Az olaszos romantikásáról jó sok mindent elárultam a Hol vagytok, olasz amorózók? című könyvemben:
