A nápolyi Da Michele pizzáját lépten-nyomon a világ legjobbjaként emlegetik, sőt a környéken lakó, önmagukat pizzatótumfaktumként számontartó rokonaink szentségtörésnek tartanak bármilyen más helyen margheritát enni.
Michele pizzériája nem túl kellemes helyen,a nápolyi központi pályaudvarhoz viszonylag közel várja az éhes vendégeket. Ha lehet, menjünk inkább nappal, nekem este jelentősen csökkent a komfortérzetem a nagy várakozásban. Nem csak mi tudunk arról, hogy itt kihagyhatatlan pizzahókuszpók folyik, úgyhogy este szinte bizonyos, hogy kígyózó sorba botlunk. Azaz mivel Olaszországban vagyunk, nem kígyózik az, hanem összevissza sivalkodik meg hadonászik. A mufurc ajtónálló fiútól majd kapunk sorszámot, és várhatjuk a bebocsátást. Nem érkezési sorrendben, hanem annak megfelelően eresztenek be, hogy hányan vagyunk, és benn éppen hány fős asztal szabadul fel. Mi meglehetősen rossz esélyekkel indultunk péntek este hatan, egy japán turistacsoportot kellett szemmel kiimádkozni az asztaltól, a mi nyelvünk már az aszfaltot súrolta olyan éhesek voltunk, ők meg csak szelfizgettek boldogan. Ha jól emlékszem kb. két órát kellett várnunk.
A pizzériát a Condurro család alapította, aki 1870 óta élnek pizzasütésből, és a pizzéria 1930. óta található a jelenlegi helyén. Az étlapot nem bonyolítják túl, összesen kétféle pizza kapható: margherita és marinara. Az előbbit nem nagyon kell bemutatni: paradicsom, mozzarella és bazsalikom, az utóbbi pedig a lehető legegyszerűbb variáns: paradicsom, fokhagyma, oregánó és olívaolaj ízesíti. A szomjunkat olthatjuk mellé üdítővel vagy sörrel, de kávé már nincs, ami Olaszországban enyhén szólva is szokatlan, de Michele leszármazottainak nem célja sokáig fenntartani a kuncsaftot, menjenek csak szépen, és jöjjön a következő.
Az adagok óriásiak, a pizza bőven nem fér a tányérra, öröm és boldogság, amikor kihozzák. A tésztája a klasszikus nápolyi, olyan vékony, hogy középen gyakorlatilag elolvad a paradicsom és a forró sajt alatt.
Ki kell próbálni Michélét ha az ember arra jár, és van ideje, hét közben ebédidőben talán gyorsan be is jutunk. Ah igen, a pizzériában egy fotó árulkodik arról, hogy Julia Roberts itt nyomott le egy margheritát az Ízek, imák, szerelmek című filmben. Az egész filmben ez a pizza volt a legjobb dolog. olaszországban azért máshol is lehet jó pizzát kapni: itt a lista az ország hivatalosan legjobb pizzériáival.