A Martini logója, elegáns és gyakran vicces reklámjai, és persze a vöröses színű ital kesernyés íze szinte mindenki által ismert. Nem is csoda, hiszen – bár a Martini logó „csak” 93 éves – a Martini & Rossi cég alapítása az 1800-as évek közepéig nyúlik vissza.
1863-ban történt ugyanis, hogy három, nagyon különböző karakterű, de roppant tehetséges úriember összeállt és elhatározták, hogy vermutot fognak gyártani és meghódítják vele a világot.
Maga a vermut, vagyis az ürmös bor nem az ő találmányuk, azt már 1786-ban Antoni Benedetto Carpano megalkotta helyettük. Eredetileg az olcsó borok nyers ízét próbálták elfedni különféle gyógynövények hozzáadásával, s ennek az elegynek adták a vermut nevet. Mondanom sem kell, hogy Carpano is Torinóban tette mindezt, és bár a 17. század végén is készítettek már gyógynövényekkel vegyített bort, mégis Carpano üzleti vállalkozását tekintik a vermut életútjának első mérföldkövének.
Alessandro Martini, Luigi Rossi és Teofilo Sola triója volt az, (egyébként kereskedő, borász, gyógynövény szakértő és könyvelő szakmában dolgoztak), akik a Cinzano családot követően magasabb, minőségibb szintre emelték a vermutkészítést, és szintén Torinóban, egy kis üzemben neki is láttak a kísérletezésnek és különleges gyógynövényekkel elegyítve létrehozták első, mai napig ismert vermut fajtájukat, a Martini Rosso-t.
A lassan 160 éves történet ma már egy ikonikus brandként van jelen a világ alkohol iparának színpadán, és több, nagy elismertségre szert tett itallal is kényeztetik azokat, akik kedvelik a vermut féléket, a pezsgőt, a keserűlikőröket vagy az ezek felhasználásával készített különféle koktélokat.
Leghíresebb Martini fogyasztó maga James Bond, akiről tudjuk, hogy rázva és nem keverve szereti készíttetni italát, de George Clooney-t is a márka egyik reklámarcaként köszönthetjük.
Itt fontos megjegyeznünk, hogy a 007-es által fogyasztott koktél nem az „igazi” Martini, mivel Amerikában ha valaki kér egy erre a névre keresztelt italt, akkor egy vodka vagy gin alapú koktélt kap, melyhez valamilyen vermutot kevernek és belepottyantanak egy szem olajbogyót vagy narancskarikát. Ennek sokszor semmi köze az igazi, olasz Martini & Rossi által megkomponált finomsághoz, csupán a világszerte jól ismert nevet viseli.
Torinótól alig 20 km távolságra, egy Pessione nevű kisvárosban épült fel az a gyár, amely a mai napig az egyetlen a világon, ahol Martinit és a cég további termékeit gyártják. Nem kell hatalmas területre gondolni, nem zakatolnak éjszaka a gyártósorok és hétvégén sem működik a gyár.
Mi vasárnap délután látogattunk el a Casa Martini-be, ahol egy szuper, privát vezetésen vettünk részt, mivel erre az időpontra más jelentkező nem akadt.
Tökéletesen felépített programmal várják az érdeklődőket. A shopban lehet bejelentkezni, adnak egy nyakba akasztható belépőkártyát és lehet is átfáradni a múzeum épületébe.
A cég történetén vezetnek végig, rengeteg apró részletbe engednek betekintést. Gyógynövények illatolására van lehetőség az egyik teremben, disztilláló berendezéseket találunk egy másikban. Rengeteg régi Martinis üveg, poharak, tálcák sorakoznak vitrinekben, a cég által elnyert kitüntetések és eredeti, nemzetközi szállítólevelek láthatók több bemutató állványon.
Ismerős, több évtizeddel ezelőtti poszterek a falakon, reklámok, melyek szintén visszarepítenek sok-sok évvel ezelőttre. Az összes létező, valaha bemutatott Martini reklám visszanézhető egy kivetítőn, sőt egy sötét, elegáns bárnak kialakított szobában koktélt is kevertethetünk egy kedves mixerrel, aki szintén kívánságunknak megfelelően, részletesen elmagyarázza a „digitálisan” elfogyasztható koktél készítésének módját.
Egy nagyobb területen a borászat ősi kellékeit is meg lehet tekinteni, prések, amfórák és több száz, sőt ezer éves edény között is bóklászhatunk.
Ha részletesen átböngésztünk mindent a múzeumban és megszereztük az alap tudást, indulhatunk a gyárlátogatásra. Egy kedves, angolul is remekül beszélő hölgy vezetett végig bennünket a területen, aki nem volt sértődött, vagy unott attól a ténytől, hogy csupán két embernek kell elmondania a megszokott szöveget.
Elmesélte, hogy a cég kizárólag az Asti városához közeli dombokon termesztett szőlőből gyártja az italok alapjául szolgáló bort, melynek semleges ízét a gyógynövények teszik „martinissá”. Ezért van roppant nagy szerepe a cégben a különleges orrú és ízlésű Giuseppe Musso-nak és Ivano Tonutti-nak, akik minden évben több ezer gyógynövényből választják ki azokat, amelyek elegyével szavatolni tudják a több, mint 100 éves – egyébként természetesen titkos – recept alapján készülő Martini termékek megszokott ízvilágát.
A finomra hangolás ma már modernizált, de régen egy különleges mérlegen történt a gyógynövényadagolás, amely egyik oldalán a kifinomult szaglásáról híres szakértő (szagértő?) mester állt, vele szemben pedig egy segítő munkás, aki pakolta a gyógynövényeket a mérlegre anélkül, hogy megleshette volna, pontosan mekkora mennyiség is kerül bele a koncentrátumba. A mérleg egyik oldalán ugyanis nem voltak jelzések, csak a mester láthatta, pontosan miből mennyi kerül a szárított növényekből a zsákokba.
A féltve őrzött receptúrát állítólag ma is csupán 3-4 ember ismeri a világon, és az eredeti receptet egy széfben tartják jól bezárva valahol Genfben.
A Martini & Rossi cég egyébként 1993-ban összeolvadt a Bacardi vállalattal, de a Martini italok gyártására ez nem volt hatással. Továbbra is itt, Torinó környékén, a csodálatos Piemonte régióban készülnek, a már említett, szintén helyi Asti borvidék lejtőiről származó különleges szőlőből.
Az összeolvadás nem volt hatással az italok gyártási helyére, nem úgy, mint a 2014-es Európai Uniós szabály a termékek alkoholtartalmát illetően. Azóta ugyanis külön adóval sújtják azokat a szeszesitalokat, amelyek alkoholtartalma eléri a 14,5%-ot. Mivel ez gyakorlatilag az összes Martini termékre igaz volt, picit változtattak a receptúrán és érdekes módon 14,4% alkoholtartalommal is tökéletesen el tudják fogyasztani a Martinijüket azok, akik ezt a márkát részesítik előnyben.
A cég egyébként gondolt azokra is, akiknek tetszenek a csodás színekben pompázó koktélok, de nem fogyasztanak alkoholt. Piacra dobtak ugyanis alkoholmentes Martini változatokat is, melyek ízvilága hasonlóan gyümölcsös és kesernyés, színvilágukat tekintve pedig lehetnek pirosas vagy elegáns színtelen kortyolnivalók.
A látogatásban természetesen benne van egy kóstoló is, ahol szintén rengeteg információ hangzik el úgy a cég történetéről, mint az italok készítésének fortélyairól, és három fajta terméket meg is kóstoltatnak a vezetésen résztvevőkkel. Aki mélyebben szeretne belelátni a koktélkészítés rejtelmeibe, annak lehetősége van néhány órás mixer tanfolyamon is részt venni, hogy biztos alapokra tudja helyezni az italkészítő tudományát.
Ebből a kis pinceszerűen kialakított helyiségből már csak egy kellemes, színes bárba vezetik tovább a látogatókat, ahol további koktélokat, rágcsálnivalókat kínálnak fel. Az italokért ebben az esetben már fizetni kell, a mogyoróért és egyéb sós finomságok viszont benne vannak az elfogyasztani kívánt italok árában.
Egy évben kétszer megnyitják a közönség előtt a villát is, ahol a Martini család lakott, és néhány helyiséget meg lehet tekinteni eredeti állapotában.
Az irodák is itt működnek, és néhány évtizeddel ezelőtt a most már csupán az út másik oldalán közlekedő vasút is bejárt a gyár területére, hiszen így szállították az alapanyagokat a gyárba és vitték le például a mindössze 150 km-re fekvő Genovába a palackozott, útra kész Martiniket, hogy ott hajóra rakják és elinduljanak a világ különböző országai felé.
Tudom, hosszú lett kicsit ez a bejegyzés is, mégis még néhány apróságot a végére átadnék nektek, amikről feltétlen tudnia kell a világnak Martiniékat illetően:
– a Martini Bianco termékét a francia piac elvárásai ihlették – a franciák szerint ugyanis sokkal elegánsabb egy színtelen itallal a kezünkben ácsorogni a bárpult mellett, mint pirosssal
– az angol királyi család hivatalos beszállítója is volt a Martini cég több évtizeden keresztül, ezt jelzi egy szép nagy címer is a gyár udvarán
– mint sok nagy világcég, a Martini is odaadóan támogatja a sportot és a művészetet, ezek közül talán a rally sportból lehet leginkább ismert a nevük
– a leszüretelt szőlőt kipréselve fél évig tudják tárolni felhasználás előtt: pontosan 0 Celsius fokon tárolva ugyanis nem fagy meg, de az erjedési folyamatok sem indulnak el, így szüret után is tárolható az alapanyag a folyamatos gyártást biztosítva
– a nagy piros kör a cég logójában a napot jelképezi, míg a felirat a fekete téglalapban a horizontot
– egyik legjobb reklámjukban maga Charlize Theron is feltűnik, és bebizonyítja, hogy a pénz nem minden, ő inkább a Martinivel hódító, jóképű pasit választja az idősödő, gazdag úriember helyett
– Magyarországon 1885 óta kapható Martini, ami számomra megdöbbentő: már a dédnagyanyám születése előtt 25 évvel elérhető volt ez a legendás ital.
