Ági történetét (is) nagyon szerettem. Szintőn azon olaszországi magyarok sorát gazdagítja, akik valami különlegeset, valami többet, valami értéket adtak Olaszországnak.
A 70-es években érkezett Nápolyba, és még csak nem is egyenes úton, hanem egy kerülővel. Zala megyéből gimnázium után Lengyelországba került, hogy a Poznani Egyetemen faipari tanulmányokat folytasson, aztán persze közbeszúlt az élet, és leginkább a szerelem. Megismerkedett egy nápolyi fiúval, és hamarosan Dél-Olaszországban találta magát.
Tanított a délolasz tartományi székhely leghírhedtebb negyedében, Secondiglianóban ahol volt, hogy többszörös gyilkosok gyerekeivel foglalkozott, akiket sikerült letérítenie az egyébént eléggé predesztinált útról. Tanítványaival megszerettette Szabó Magda Abigéljét, és nem hisz abban, hogy az olasz gyerekeknek a Pál utcai fiúk lenne az ideális olvasmány Olaszországban ugyanis előszeretettel olvastatják az iskolában Nemecsek és a vörösingesek történetét, kár, hogy az olasz gyerekeknek az egész közeg nem mond semmit.
Egy véletlen során Sorrentóban találkozott az író Karinthy Ferenccel, akivel szövetséget kötött, és akinek köszönhetően az addig csak az asztalfióknak szánt írásait a nyilvánosság számára is kiteregette. 2019-ben Confini incerti (magyaru Bizonytalan határok) címmel jelent meg olasz nyelvű regénye, amiben a családja történetét meséli el a nagymamája szemüvegén keresztül, és ha ez nem lenne elég lefordította Karinthy Ferenc Epepe című könyvét is.
Az Ágival folytatott beszélgetést itt nézhetitek végig. Nem ő az egyetlen azonban, akivel az olaszországi magyarok közül hosszabban eldiskuráltam. Itt például a firenzei Legény Éva vár Benneteket.
Iratkozzatok fel a Youtube-csatornámra is, ahol nem csupán olaszországi magyarokról, hanem az olasz élet valamennyi- napfényes és árnyékos – oldalába kaptok betekintést.