Milyen lehet Velencében élni? Mintha folyamatosan egy szabadtéri múzeumban lennénk, vagy egy pompás színházi előadás díszletei között. Legalábbis ez derül ki Keller Ági írásából.
Olaszország – történelemben, művészetekben, gasztronómiában, stílusban, kézműves manufaktúrákban, és még hosszasan sorolhatnám, hogy mi mindenben – a leggazdagabb ország a világon. Felfedezésére egy élet is kevés.
Gyakorlatilag a lakosság egy élő múzeumban folytatja bármilyen nemű tevékenységét. Ez olyan atmoszférával ruházza fel az egyszerű hétköznapoknak is, hogy annak csak nehezen lehet ellenállni. Pontosan ez az ami az idelátogatók számára nyolc napon túli, leggyakrabban maradandó élményeket képes okozni. Nem véletlen, hogy Itália az egyik legkedveltebb úti cél Európában.
Velence a feje tetején (fotó: Köő Adrien)
S akkor jöjjön az én nagy kedvencem, Velence. Számomra a világ legelbűvölőbb városát – Anyukámnak köszönhetően – alig 11 évesen láthattam életemben először, s az a bizonyos találkozásom a várossal, örökre meghatározta álmodozásaim tárgyát. Az álom mára valósággá vált, hiszen lassan két éve hivatalosan is velencei lakossá avanzsáltam. Milyen Velencében élni? Velence egy igazi metropolisz, van itt kérem minden, mi szem-szájnak, s szívnek ingere. Elég csak levinni a szemetet és máris belebotlik az ember lánya egy műalkotásba. Legyen az egy közel ezer éve ott álló templom telis-tele Tintoretto festményeivel, vagy egy csiliárdokat érő textil- s parfümgyűjteménnyel felvértezett múzeum a sok közül, vagy a híres Rialto piac a helyi árusokkal, vagy éppen egy, a világon egyedülálló szakma, mint az aranyverés képviselőjének műhelye. Szó szerint harapni lehet a történelmet a levegőben. A város kialakításából adódóan legfőképpen gyalogosan, vagy hajóval lehet közlekedni, ami egy bizonyos ritmust kölcsönöz a mindennapoknak. S míg eljutok A-ból B-be mindig felfedezek valami újat és persze közben üdvözölnek a szomszédok, a virágárus, az újságos, a gondolás úr, s a pékné a kis sikátorban. Kisváros a nagyvárosban, így tudnám jellemezni Velencét. A számokat tekintve elmondható, hogy Velence 116 szigetből áll, 6 városrészre oszlik, 423 híddal, 128 templommal és kb. 50 ezer lakossal rendelkezik.
Az idelátogatók számára javaslom megismerni Velence rejtett kincseit, mert bár a Szent Márk tér a bazilikával, a Dózse-palota és a Rialto a leghíresebb szimbólumai a városnak, elárulom, hogy azokon túl is van élet, de még milyen!
Amikor időm és kedvem engedi a @gyerevelemvelencebe című facebook oldalamon és az azonos névvel ellátott insta oldalamon a várossal kapcsolatos érdekességeket, felfedezéseimet – a Velencét kedvelők számára – örömmel megosztom.
