Az utóbbi években egyre több európai ország, illetve azok bizonyos régiói próbálják magukhoz csalogatni más országok nyugdíjasait, kellemesebb klímával, olcsóbb árakkal, sőt adókedvezményekkel. Kifejezett iparág épült ki erre a Kanári-szigeteken és Portugáliában, de az olasz nyugdíjasok mostanában Bulgáriába is előszeretettel költöznek, és ott költik a havi járandóságot.
Hatvan-és hetvenezer között van azoknak az olasz nyugdíjasoknak a száma, akik Portugáliában vagy más európai országban telepedtek le. De miért menne egy olasz nyugdíjas külföldre, amikor Itália a földi paradicsom, ennél szebb és változatosabb ország nincs, és különben is hatvan év felett ember legyen a talpán, aki hazát vált. Én magam is megénekeltem már, hogy valójában milyen kellemes is Olaszországban megöregedni, lehet menni táncolni, kirándulni, és sehol sincs a stressz.
Ebből indultak ki azok a szardíniai politikusok is, akik a Regionális Tanács elé terjesztették azt a törvényjavaslatot, amely alapján az olyan nyugdíjasok, akik az év legalább kilenc hónapjára Szardínia valamelyik kihalással veszélyeztetett településére költöznének, adókedvezményben részesülnének.
A javaslat alapján, a sziget meghatározott részeire költöző nyugdíjasoknak visszafizetnék, az általuk befizetett járulékok egy részét, mintegy jutalomként, amiért a szigeten költik a pénzüket, hozzájárulva ezzel az itteni GDP előrelendítéséhez. Szardínia a jelen állapot szerint minden különösebb erőfeszítés nélkül elbírna még újabb 100 000 lakost, akik nagyjából két és fél milliárd euróval járulnának hozzá a régió GDP-jéhez.
Arról nem is beszélve, hogy az ideköltözőknek már az maga a paradicsom, hogy a sziget gyakorlatilag egész évben kellemes klímával bír, és tudományosan alátámasztott tény, hogy Szardíniai lakói élnek a legtovább a világon, a régiót a százévesek szigeteként is emlegetik. Egyfajta szlogen is lehetne a kezdeményezésnek, hogy „Hozzátok hozzánk a nyugdíjatokat, könnyebben fújjátok majd el a századik gyertyát is!”
A sziget egyébként más kezdeményezésekkel is próbál új lakókat toborozni, hiszen két olyan községe is van- Ollolai és Nulvi- ahol egy euróért lehet házat találni cserébe azért, ha valaki hosszú távon itt telepszik le.
Reméljük, hogy a kezdeményezés támogatókra lel, mert a többi európai példa azt mutatja, hogy az idősekkel igen is sokat lehet lendíteni egy elmaradottabb, viszont szuper természeti adottságokkal rendelkező régión.