Benne vagyunk nyakig a nyárban, sőt az én vakációmnak lassan vége is, de sokan vagytok, akik most indultok útnak, vagy még a kapkodós szervezésnél tartotok. Ha már kitaláltátok, hogy Szardíniára utaztok, akkor azért, ha pedig még nem döntöttetek, akkor azért görgessetek lejjebb.
Nem titok, hogy Szardínia régi szerelmem, ezt már akkor is fejtegettem, amikor a helyi magyar orákulummal, Emesével beszélgettem. Eddig csak a sziget déli részén jártam, idén Észak volt porondon.
Ha Magyarországról utaztok Szardíniára, akkor jó eséllyel Algheróba vagy Cagliariba érkeztek repülővel, vagy Olbiába komppal. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az utazás megszervezésének kardinális pontja a repjegy vagy a komp lefoglalása, mert főszezonban pofátlanul magasak az árak, akármelyiket is választjuk. Vegyétek figyelembe, hogy az olasz közösségi közlekedés nem egy leányálom már a félszigeten sem, a szigeten meg pláne ne számítsatok jól kifundált vasúti vagy egyéb összeköttetésre a városok, látnivalók között. Magyarul: létszükséglet az autó, úgyhogy vagy repülő+bérelt kocsi, vagy autó+komp kombóban gondolkodjatok. A Szardíniára tartó kompok Genova, Piombino vagy Livorno kikötőjéből indulnak (azaz délebbről is, Civitavecchia, Nápoly, stb., de magyarországi kiindulóponttal azért ezek már elég nehézesek). A jegyeket a különböző társaságok a Moby, a Sardinia Ferries, a Tirrenia vagy a Grimaldi Lines honlapján foglalhatjátok.
A hajó indulás előtt kb. két órával illik a kikötőben lenni, ahol szép katonás rendbe parkoltatnak le, hogy amikor befut a komp minél gyorsabban, adott sorrendben lehessen felmenni rá, és becentizni a kocsit a benti parkolóhelyére. Ha éjszaka utaztok, foglaljatok kabint, ne ezen az 50 eurón múljon az üdvösség. Sokan spórolnak a kabinnal, és a folyosókon leterített matracokon, a bár kanapéján kinyitott hálózsákon vagy a fedélzeti nyugágyakon alszanak…keleti kényelem, nyugati izgalom. A nappali utat simán ki lehet bekkelni a fedélzeten is, van medence, bár, étterem, shop, de az sem megvetendő, ha csak 8 órán keresztül bámuljuk a hajó nyomdokvizét. Itt találtok részletesebb kalauzt az olaszországi kompozáshoz.
Mi egy hétig voltunk a szigeten, és szinte semmire sem volt elég, egy nagyon kicsi szeletet tudtunk bejárni, főleg, mivel a strandolásra illik bőven időt hagyni.
A lehetőségek tárháza végtelen, Olbia kikötőjétől félórás autókázással már a Smaragdpart legmenőbb nyaralóhelyein, pédául Porto Cervón frusztrálhatjuk magunkat olyan yachtok között, amik nagyobbak, mint egy kisvárosi postahivatal, miközben a bevándorlók bőszen sepregetik a járdát.
Strandok
Szardíniára elsősorban a meseszép tengerpartok miatt utazunk, ebből északon igazán nincs hiány, és a legismertebb partszakaszon, a Smaragparton kívül azért bőven van itt még csobbannivaló. Mondhatnám, hogy bárhol érdemes megállni egy pancsolásra. Olaszország egyik legszebb strandja a stintinói La Pelosa a sziget északnyugati sarkában kápráztat el , és nem szabad kihagyni, olyan színekben pompázik a tenger, amiket csak photoshoppal tuningolt fényképeken látunk, pedig ez a valóság. A Pelosa strandjára jó hamar érdemes indulni, június végén kilenc óra után már csak nagy nehezen lehet elég helyet találni a strandtörölközőnknek. A víz türkizkék, átlátszó, sekély….egy medence.
Ha Stintinóig utazunk, nem fogjuk megbánni, ha a környék kevésbé felkapott partszakaszaira is benézünk, Le Saline és Ezzi Mannu is remek választás. Ez utóbbit gyakorlatilag csak a helyiek látogatják, csak mi vagyunk és a kristálytiszta tenger.
Hosszú, homokos partnak Marina di Sorso vagy Lu Bagnu strandjai felelnek meg, de ennél azért látunk szebbeket Olaszország más részein, nem ezekért utazunk nyolc órát a hajóval.
Városok
ha lehetőségünk van rá, mindeképpen nézzünk szét Algheróban, ami Szardínia egyik legizgalmasabb városa, katalán nyelvi sziget, lakosai 22%-a beszéli a katalán helyi változatát, amelyet emiatt Olaszországban hivatalosan kisebbségi nyelvként ismernek el. Több helyen szaladhatunk bele katalán zászlóba, katalán nyelvű feliratokba. Lustábbak kisvonattal, sportosabbak gyalog vethetik bele magukat a város kacskaringós utcácskái és hangulatos terei felfedezésébe. Ne hagyjátok ki a tengerparti sétát a városfalak mentén!
Sassari
Sassari Szardínia második legnagyobb városa, egyetemi központ, egy igazi nagyváros, közponjából negyedórás autózással elérhető a tengerpart. Belvárosának jellegzetes, szűk utcái kellemes menedéket nyújtanak a tűző nyári napsugarak elől. Kihagyhatatlan a Piazza d’Italia és a Piazza Castello.
Olbia
Könnyen előfordulhat, hogy kompunk Olbiába érkezik, nyugodtan szánjunk rá pár órát. A kikötőhöz közeli archeológiai múzeum állandó gyűjteménye ingyenesen látogatható, a sétálóutcáról kissé letérve pedig meglátogathatjuk a város két legfontosabb templomát: a San Simpliciot és a színes kupolás San Paolót.
Együnk!
Olaszországban nehéz olyan konyhát találni, ami nem a fogunkra való, Szardínia sem különbözik ettől. Mivel igen elterjedt a juhtenyésztés, ezért minden sarkon finomabbnál finomabb juhsajtokba botlunk, amit előételként is szívesen fogyasztanak helyi mézzel vagy lekvárral. Mellé pane carasaut, papírvékonyságú tipikus szárd kenyeret fogyasztanak.
A tésztaételek közül a legismertebb a malloreddus, olaszosabb nevén gnocchetti sardi, általában kolbászalapú szósszal felszolgálva. Minden szárd vacsora elmaradhatatlan első fogása.
Ha nem vágyunk tésztára, az előétel után megkóstolhatjuk a zuppa gallurese nevű helyi ételt, amit leginkább a lasagnehoz tudnék hasonlítani azzal, hogy itt tésztának hűlt helye sincs, a rétegeit kenyérszeletek alkotják.
Húsaik mellet nem lehet elmenni anélkül, hogy megemlítenénk a porceddut, a sült szopós malacot. A megfelelő szakértelemmel sütött malachoz kés sem kell, elolvad az ember szájában.
Édességnek itt a seadas, egy ricottával tötlött, olajban kisütött, mézzel nyakonöntött ravioli. Egy darab kb. ezer kalória, és mennyei. Nem csak Szardínia, de Olaszország egyik legjobb édessége.
Csomagoljatok, kompozzatok, repüljetek! Vigyázat függőségveszély!