P, mint Piazza, azaz Olaszország legszebb terei

Amikor annak idején az olasz élet ábécéjéről írtam a P-hez a pastát rendeltem, ami természetesen abszolút helytálló, de hogyan lehetne megtagadni ezt a kiemelten fontos szerepet az olasz élet olyan megkerülhetetlen helyszínétól,mint a Piazza?

A piazza, sőt a Piazza, a tér, minden olasz város, falu, község nélkülözhetetlen tényezője. Kollektív tudatunkban élénken élnek olyan képek, amelyeken a falu öregei kiülnek a térre a padra és egész nap ott ízlelgetik a híreket, figyelik a munkába, boltba, iskolába sietőket, akik közül egyesek megállnak egy pár érdeklődő szóra. A téren sétálgatunk, amikor vasárnap délután elnyalunk egy fagyit, ide pakol ki szombaton a piac, itt tartják a nyáresti koncerteket, itt randizunk, itt flörtölnek a tinédzserek gimi után.

Nem csoda hát, ha Olaszország tele van szebbnél szebb piazzákkal, hiszen meg kell adni a módját, ha egyszer ez a város nappalija, tisztességes körülmények között kell fogadni a vendégeket.

Hogy melyik olasz tereket szeretem én a legjobban? Mindet. Ha választanom kellene, akkor mégis ezek lennének azok, amiket kötelezővé tennék:

Piazza di Santa Maria in Trastevere (Róma) : Róma tele van fantasztikus terekkel. A Piazza Navonát, Piazza di Spagnát, a San Pietrót nem kell bemutatni senkinek. Csodálatosak, hatalmasak, felemelőek, de a római kedvencem mégsem a „nagyok” közül kerül ki. Az ízig-vérig római hangulatú Trastevere negyed főtere a Santa Maria, közepén Bramante szökőkútjával remek gyülekezőhely a környék éttermeibe, kocsmáiba indulóknak.

Piazza San Carlo (Torinó): nagy szerelmem, Torinó rengeteg lenyűgöző térrel dicsekedhet, a Pó partjén épült Piazza Vittorio Venetótól a Királyi Palotának otthont adó Piazza Castellóig, de a nagy kedvencem mégis az elegáns Piazza San Carlo, amely a város egyik legfontosabb artériáját, a Via Roma bevásárlóutcát szakítja félbe, hogy két designer táska között beülhessünk egy aperol spritzre valamelyik bárba. A tér közepén – naná- lovasszobor,  a déli oldalán pedi két ikertemplom.

Piazza del Campo (Siena): a kagylóalakú tér az egész világon egyedülálló, tökéletes helyszín a megpihenésre egy sienai városnézés során. Órákig el lehet itt ücsörögni a tömeget bámulva. Kihagyhatatlan élmény az évente kétszer itt megrendezett lovasverseny, a Palio.

 

Piazza Duomo (Lecce): Imádom Pugliát, úgyhogy nem tehettem meg vele, hogy legalább egy terét ne rakjam fel a listára, és nyilván az olasz barokk fővárosárta esett a választásom. A leccei Piazza del Duomo különlegességét az adja, hogy egyike Olaszország ún. zárt tereinek, amit valaha éjszakára valóban le lehetett zárni, se ki, se be.

 

Piazzale Michelangelo (Firenze): ez a tér speciel nem különleges építészeti megoldásai miatt áll közel a Firenzébe látogatók szívéhez, hanem az innen elénk táruló hihetetlen kilátás miatt. Kötelező innen pár képet elkattintani, nem véletlen, hogy a legtöbb firenzei képeslapot is innen fotózták.

Piazza Plebiscito (Nápoly) : Olaszország egyik legnagyobb tere, ezért gyakran ad otthon, koncerteknek, tömeges rendezvényeknek.  A teret olyan fontos épületek ölelik körül, mint a San Francesco di Paola Bazilika, a Királyi Palota, a Prefektúra palotája és a Palazzo Salerno.

Piazzetta Capri : Capri mindenhol feltűnik: akár nápolyi hétvégéről, akár Olaszország fehér városairól beszélünk, megjelenik a színen. Naná, hogy nem marad ki a terek kapcsán sem. Capri város legismertebb, és talán legtöbbet fényképezett helyszíne a Piazzetta, amelynek anyakönyvezett neve  Piazza Umberto 1, és amelyen a szigeten járva bizonyosan megállunk egy kávéra (itt nem él az egy kávé egy euró szabály!) vagy egy fotóra a fantasztikus kilátással.

 

Piazza Unitá d’Italia (Trieszt): a szívem csücske Trieszt, nem győzöm hangsúlyozni. A Piazza Unitá d’Italia Európa legnagyobb tengerre néző tere, ami 1955 óta viseli, ezt az olasz egységre utaló nevet, hiszen Triesztet ekkor csatolták végleg Olaszországhoz. A Piazza a Monarchia legszebb arcát idézi, bámulatos palotákkal. A városháza az Adriai-tengerrel szemez a téren. Külön fejezetet is szenteltem neki az  Édes élet újatöltve című könyvemben.

Piazza Maggiore (Bologna)

A bolognaiak találkahelye az 1200-as években született, és főszerepét  a mai napig megőrizte. Itt áll Bologna egyik jelképe, a Neptunusz-szobor, és a Bologna patrónusának szentelt San Petronio bazilika.

Piazza San Marco (Velence) : Velence önmagában  a csoda, még minidg fel nem foghatom, hogy annak idején hogyan tudták felépíteni ezt a tökéletes mesevárost. A Szent Márk  tér Velence egyetlen olyan közterülete, ami a  piazza – címet viseli, a város összes többi tere campo néven fut. A teret a Szent Márk székesegyház alapításakor, még a IX. században kezdték el építeni, nem kell különösen ecsetelni, hogy mennyire pazar a bizánci stílusú templom által szolgáltatott háttér, a kilátással a tengerre, a kávéházak teraszai, és hát….az elmaradhatatlan galambok összessége.