Ha már itt a szerelmesek napja….mindenki tudja, hogy az aktuális szentet Bálintnak, vagy Valentinnek hívják. De azt tudjátok, hogy valójában ki is volt ő? Hogy az egész plüssszivecskés, bonbonos hacacáré egy jó kis halálra kövezéssel indult, és hogy a főszereplő egy olasz pap?
A legenda azokban az időkben született, amikor a katolikus egyház ki akarta írtani a pogány termékenységi rítusokat. A rómaiak ugyanis már az i.e.IV. századtól évente egyszer, február 15-én Lupercus istent, a termékenység védelmezőjét ünnepelték. Ezek az ún. Lupercáliák nem csupán a termékenységről szóltak, ezzel űzték el a telet, a rosszat, és ünnepelték a megtisztulást. Az ünnepségek alatt férfiak és nők nevüket egy urnába dobták, ahonnan egy gyermek húzta azokat ki, véletlenszerű párokat alakítva. Ezeknek a pároknak ezután egy évig együtt kellett élniük, a következő évi buliig, az ezzel járó teljes intimitásban.
Az egyház természetesen nem nézhette tétlenül ezt az erkölcsi fertőt, és a pogány istenséget Szent Valentinnel kívánta helyettesíteni.
Azt beszélik, hogy a kivégzése előtti fogsága idején gyengéd érzelmek alakultak ki közötte, és egyik őre vak lánya közöttt, akinek hite segítségével visszaadta szeme világát. Amikor elérkezett megkövezésének ideje, egy búcsúlevelet hagyott a lánynak, amit úgy írt alá, hogy ” a te Valentined”, és ez a formula él a mai napig tovább a Valentin napi üdvözlőlapokban.
Valentin mostanában a Terni bazilikában
Valentin napját természetesen nem ünnepelte egyből az egész szerelmes világ, 496-tól számít ünnepnek a katolikusoknál, de csak 1969-ig amikor is kivették a külön ünneplendő szentek sorából szegény Bálintot, de a hagyományt már nem lehetett kiírtani, azt pedig mindannyian tudjuk, hogy azóta milyen giccsparádé lett belőle.
Szerelmesek lakatai Leccében (flickr, Anna Pollon)
No, és ha már Valentin és romantika, kilenc olaszosan romantikus szerelmi történetet olvashatsz tőlem a Hol vagytok, olasz amorózók? című könyvemben.
