Ősz van, és mint valami idealizált giccsfilmben, rendszeres program gesztenyét szedni az erdőben, minimum öt kilóval hazatérni, aztán megsütni, majd minden hétvégén ismételni, és egy idő után elajándékozni. Mára egy rém egyszerű gesztenyealapú sütit hoztam, amihez mondjuk épp gesztenyeliszt kell, őrölni, ennek azonban még a mi filmsorozat-családunk sem áll neki, viszont mindenhol beszerezhető, és gluténmentes, ami mostanában nálunk alapvető szempont.
A castagnaccio egy gesztenyelisztből készült torta, amely különösen Piemontban, Ligúriában, Toszkánában és Emilia Romagnában jellegzetes, de egy variációját Korzikán is készítik. Nyilvánvaló okokból őszi finomság ez, hiszen mikor máskor tobzódnánk a gesztenyében. Az alaprecept szerint semmi más nem kell az elkészítéséhez, csak gesztenyeliszt, extraszűz olívaolaj, fenyőmag és mazsola, de az egyes helyi variációk más hozzávalókkal is dolgoznak, például rozmaringgal, naranccsal, köménymaggal vagy aszalt gyümölccsel.
A castagnaccio eredetileg egy egyszerű, magyarosan szólva „paraszti” étel volt, hiszen a hegyvidéken ősszel a gesztenye könnyen, nagy mennyiségben beszerezhető volt, így alapvető szerepet játszott a családok asztalán. A II. világháború után, a gazdasági boom ideje alatt szerepe elhomályosult (mgiscsak a szegények étele), de ma már újra főszereplő október-novemberben.
Hozzávalók
- 300g ramm gesztenyeliszt
- 50 gramm mazsola
- 30 gramm fenyőmag
- extraszűz olívaolaj, amennyit felvesz
- só ízlés szerint
- 4 pohár víz
- 150 gramm cukor
Áztassuk langyos vízbe a mazsolát. Hagyjuk pihenni, eközben keverjük össze a gesztenyelisztet a vízzel, amíg sűrű masszát nem kapunk (csak egész nyugodtam robotgéppel, hacsak nem a hétvégi konditermet váltjuk ki épp a sütögetéssel). Adjuk hozzá a fenyőmagot, a lecsöpögtetett mazsolát, egy csipet sót, egy kanál olajat. Itt már tegyük le a robotgépet, különben fennáll a veszélye, hogy összetörnek a hozzávalók. Olajozzunk be egy tepsit,egyenletesen öntsük bele a tésztát, és közepes hőfokon süssük kb. 40 percig. Akkor van kész, amikor a tetején sötét, berepedezett kéreg képződik.
Édes borral, mondjuk novellóval vagy vin santóval öblítsük le.
