Dante nyomán Itáliában

Most éppen Dan Brownnak és Dan Howardnak köszönhetően folynak a csapból is Dante-utalások, de az Isteni színjátéknak nem kell reklám, hiszen mindenféle hollywoodi akciófilmek nélkül is az olasz kultúra egyik legfontosabb exportcikke. Dante egy lángész, igazán nagy kár, hogy elsős gimnazista korunkban próbálták belénkverni a Paradicsomot, Purgatóriumot és a Poklot, amikor túl kicsik voltunk ahhoz, hogy felfogjuk a zsenialitását, és elég nagyok ahhoz, hogy kellőképpen megutàljuk.

Dante neve egyértelműen Firenzével forr össze, de emlékével lépten-nyomon összefutunk Olaszországban, mivel- politikai szerepvállalásának köszönhetően is- sokat utazott, Firenzéből való száműzetése után pedig folyamatosan menetben volt. Ha úgy döntünk, hogy a következő olasz road-tripünket a mester nyomdokait követve tesszük meg, akkor  a következő állomásokat nem lehet kihagyni:

Firenze

Dante városa. Itt született, itt nőtt fel, innen száműzték, mikor politikai ellenfelei szerezték meg a város vezetését, halállal fenyegették arra az esetre, ha vissza merne térni a városba.  Spongya reá, a mai Firenze büszkén döngeti mellét Dante miatt, háza látogatható, akik el akarnak merülni életének rejtelmeiben, itt bőven találnak maguknak felfedeznivalót. A városban sétálva úton-útfélen az író-költő mellszobraiba, képmásába, emléktábláiba botlunk. A Dóm keresztelő kápolnájában  nem csak a keresztséget vette fel, de pazar mozaikjaitól kapott ihletet az Isteni színjáték néhány verséhez is. A Palazzo Prioriban elmélázhatunk azon, hogy milyen szép is volt az az egykori világ, amikor még Dante-kaliberű politikusok vettek részt a városi tanácsokon.

Ravenna

Dante két évet tölött Ravennában gyermekeivel a száműzetése alatt, és 1321-ben itt halt meg. A mai San Francesco templomban temették el, 1483-an pedig mauzóleumot emeltek neki. Aztán egyszercsak Firenze úgy döntött, hogy ő is emel egy pazar síremléket Danténak,és Michelangelo, sőt X. Leó pápa segítségével kampányoltak a költő maradványainak Firenzébe szállítása mellett. A ravasz ravennai szerzetesek azonban egy üres koporsót küldtek Firenzébe, és Dante csontjait egy titkos helyen rejtették el. Annyira jól sikerült megőrizni a titkot, hogy a rejtekhelyre csak 1865-ben, teljesen véletlenül, egy építkezés közben derült fény. A mauzóleumban ma mécsesek lógnak a mennyezetről, amelyekhez az olajat Firenze fizeti, mintegy vezeklésként a száműzésért.

Bologna

Hol máshol tanulhatott volna a kor legnagyobb költője, írója, gondolkodója, mintsem a Bolognai Egyetemen? Tanulmányai befejezése után is gyakran tért ide vissza, különösen kedvelte a bolognai nyelvjárást, amelyet igen nemesnek talált. Bologna – egyébként ferde- tornyai  az Isteni színjáték poklában is megjelennek, amit a város nem bán különösebben, sőt büszke is rá. A negatív reklám is reklám, nem igaz?

Róma

Dante 1301-ben járt Rómában, hogy VIII. Bonifác pápával találkozzon. A vizittel nem járt túl jól, mert amíg ő a Szentatyával parolázott, politikai ellenlábasai, a guelfek átvették Firenze felett az uralmat, őt pedig ugyebár száműzték  a városból. Lehetséges egyébként hogy már 1300-ban, a szentév alkalmából is járt Rómában, hiszen meglehetős részteletességgel ír róla a Pokolban. Dante egyébként is gyakran emlegeti Rómát, és a város ezt természetesen rendesen meghálálja, városszerte bukkannak fel őt ábrázoló szobrok, festnények. A legfontosabb ezek közül mellszobra a Villa Borghese parkjában, valamint alakjának felbukkanása Raffaello Parnasszus című freskóján  a Vatikáni Múzeum egyik termében (Raffaello stanzái).

Verona

Száműzetése után először Veronában nyert menedéket 1312. és 1318. között, és itt szerkesztette meg a Pokol és a Purgatórium strófáit, és dolgozott a Színjáték befejezésén, a Paradicsomon, amelyben külön hálát ad a neki menedéket biztosító városnak. Veronában  Cangrande della Scala volt a vendéglátója, akinek külön sorokat szentel a Paradicsomban, és akinek sírja látogatható. Dante és Verona szoros kapcsolatának legszebb emléke a stílusosan Piazza Dantén található szobra.

Casentino, Toszkána

Firenzétől nagyjából 50 km-re északra található Casentino vidék ez, erdőkkel, kastélyokkal. Manapság elkerülik a nagy turistaútvonalak, de nem volt ez mindig így.  Arezzo és Firenze keményen harcoltak a területért az 1289-es campaldinói csatában, amelyben maga Dante is részt vett. A csatamezőn erre ma egy fehér oszlop emlékeztet, amelyet a helyiek nemes egyszerűséggel csak Dante bőröndjének hívnak. A csata nem hagyott keserá emlékeket Dantéban, sokszor tért vissza a környékre, megszállt Poppi, Romena és Dovaldo városkáiban is. Ha újra akarjuk járni a turnéja útvonalát, nem járunk rosszul, pompás táj és fenséges kastélyok lesznek a jutalom.

Lunigiana, Toszkána/Ligúria

Lunigiana vidéke La Spezia és Massa Carrara, tehát Ligúria és Toszkána között fekszik,de a mester idejében teljesen más közigazgatási határok álltak, vagy éppen nem álltak fenn. Dante többször járt erre, és a Santa Croce del Corvo kolostorban szállt meg, amely ajtaja ma is nyitva áll a látogatók előtt, lehet szépen foglalni. A korabeli elbeszélések szerint, amikor Dante a kolostorba érkezett, és megkérdezték tőle, hogy mit keres ott, csak annyit válaszolt: „Békét”.

Velence

Dante száműzetése alatt többször járt Velencében. Először 1321. augusztusában egy diplomáciai konfliktus feloldása céljából. Ekkor egy jóbarátja, Giovanni Soranzo házában szállt meg. A család otthona, a Palazzo Soranzo ma is áll a Campo San Polón, a város második legnagyobb terén. A palotában ma irodák és lakások vannak, de egy emléktábla természetesen kijárt a költő látogatásának. Dantét egyébként lenyűgözte Velence kikötőjének forgataga, ezt az örök mozgást idézi fel a bűnösök nyughatatlanságával a Pokolban.