Nyelvében él a nemzet, az olaszokok pedig a dialektusaikban. A legfrappánsabb, legízesebb szólásokat szinte bizonyosan a helyi nyelvjárásokban találjuk, Nápoly pedig ebben is eléggé kiemelkedik, az itteni szófordulatokat az ország minden tájára elvándorló nápolyiak egész sikeresen exportálták. A mai nap örömére nézzünk egy ilyet: Nápolyban, amikor nagy változást, vagy ordenáré rendetlenséget akarnak körbeírni, egyszerűen annyit mondanak : „ma che d’è stò quatto ‘e maggio„! (Mi ez a május 4-e?!)
Nem is olyan régen ugyanis május 4-e volt a költözkodéseknek kijelölt nap, amikor a bérelt lakásban élő családok rendszerint cuccoltak, és másik otthonba vonultak, amit természetesen rettenetes káosz, ricsaj és kavarodás jellemzett.
Hogy miért pont május 4-e? A Római Birodalom ideje óta a költözködések hagyományosan augusztusban zajlottak, egy meghatározott napon, hogy a városok ne legyenek rendszeresen elárasztva kontrollálatlan költözködő, vonuló tömegekkel. Nápolyban augusztus 10. volt az erre kiszabott nap, de figyelembe véve az itt ilyenkor szokásos, a fizikai megerőltetésnek nem valami kedvező hőséget, 1587-ben Juan de Zunica alkirály, Morales grófja a hordárok nyomására áthelyezte a dátumot május 1-jére. Ezzel meg aztán az lett a gond, hogy ez volt Szent Fülöp és Szent Jakab napja, akiket Nápolyban különösen nagyra becsülnek, és tánccal, zenével, körmenetekkel, szabadtéri misékkel ünnepelnek. Ez a dzsembori persze lehetetlenné tette a tömeges költözködést a városban.
Az új dátum így május 4-e lett. Tökéletes választásnak bizonyult, hiszen ez a nap volt a bérleti díj kifizetésének határideje is, amit akkoriban évente háromszor: január , május és szeptember hónapok 4. napján kellett kifizetni.
Május 4-e ekkor vált a költözések napjává. Hordárok cipekedtek keresztül-kasul a városban, jól megpakolt szekerekkel és tolikocsikkal, amelyeket egész családok, sőt még ezek állatai is követtek új lakhatást keresve. Aztán, amint belefutottak egy éppen kiadó lakásba, indulhatott az itt egyébként is profi szinten űzött alkudozás.
Ez az esemény olyannyira részese lett a nápolyi folklórnak, hogy a május 4-e sokszor még a világszerte híres karácsonyi nápolyi betlehemekben is megjelenik.