A családunkban most éppen minden Szardíniáról szól, eddig elég fárasztó volt ez az év, alig vártuk,hogy leeresszünk, és ezen a fantasztikus szigeten henyéljünk egy kicsit. Szardínia meseszép partjaira ma már özönlenek a nyaralók, a szárazföld belseje azonban a mai napi elég elszigetelt, és Európa néhány legősibb hagyományát őrzik erre. A helyiek szárdul beszélnek, amely a modern nyelvek közül az, amelyik a legközelebb áll a latinhoz. A nagymamák gyanús szemmel méregetik az ablakból az erre ténfergő utazót, és Nuoro város egy szerény otthonában Paola Abrini a világ legritkább tésztafajtáját, a su filindeut készíti.
Csupán két másik asszony van a világon, akik még tudják, hogy hogyan is készül: Paola unokahúga és sógornője, úgyhogy a filindeu titka családban marad. A filindeu neve szó szerinti fordításban annyit tesz, hogy Isten cérnája, és eredetét homály fedi, az azonban bizonyos, hogy immár háromszáz éve csak az Abrini család nőtagjai készítik, és a titkát gondosan őrzik, és adják át a következő generációnak.
A legismertebb olasz tésztamárka a Barilla is felfigyelt a filindeura, és meg is látogatták a nuorói asszonyokat, remélve, hogy majd megvilágosodnak, és gépesíteni tudják a tészta gyártását, mindhiába. Sőt, jobbat monodk, még Jamie Oliver is erre járt,hogy ellesse a technikát, majd két óra dagasztás után inkább felemelte a fehér zászlót, és ivott inkább egy mirtuszlikőrt. Paola erre csak annyit mond, hogy semmi különös tudomány ne kell a filindeuhoz, a titok a kezeiben rejlik.
A su filindeu elkészítésekor a jól meghajtogatott és kinyújtott tésztát ujjbeggyel 256 tökéletesen egyforma szálra bontják és cérnavékonyságúra nyújtják egy kerek alakú keret segítségével. Annyira nehéz és időigényes munka ez, hogy a tradíció szerint csak az a zarándok kaphatott ebből a tésztából, aki vagy gyalog vagy lóháton tette meg a 33 km-es utat Nuoróból Lula városába Szent Ferenc ünnepe alkalmával. 1500 zarándok etetéséhez nagyjából 50 kg tészta kell, ezt az asszony napi 5 óra munkával készíti egy hónapon keresztül. A tésztát a ragyogó szardíniai napsütés szárítja, ezután kerül dobozba, majd a zarándokok asztalára. A filindeut birkahúsból készült levessel fogyasztják, amelyet gazdagon meghintenek pecorino sajttal.
A filindeut a kihalás veszélyezteti, Paola asszony már helyi lányoknak is próbálta megtanítani, kevés sikerrel. Esetleg valaki bevállalja?
