Calabria, az olasz csizma egész orrát elfoglaló régió még mindig csak feltörekvőben van, ami az idegenforgalmat – és sok egyéb mást- illeti, pedig felesleges ecsetelgetni, hogy micsoda potenciál rejlik ebben a csaknem 800 km tengerparttal rendelkező csodálatos vidékben. Ami jó hír, hogy a fapadosoknak köszönhetően most már Magyarországról is könnyen megközelíthető, ami rossz, hogy azért autó nélkül itt sem sokra megyünk (a repülőre vonatkozó dolog mára már csak részben igaz,Lameziába már nem megy járat Budapestről).
Olaszpapa gyökerei miatt mi egy időben egész gyakran jártunk Calabriába, mondhatni, hogy nekünk Calabria a balatoni nyaraló, úgyhogy egy-két bennfentes tippem akad majd. Calabriába megy Budapestről közvetlen járat, Lamezia Termébe, de figyelem, nézegessétek jól a térképet, mert egyes calabriai városokat lehet, hogy ugyanannyi idő alatt értek el Nápoly vagy Bari repülőteréről (ahova szintén könnyű eljutni), mint Lameziából.
Calabria gyönyörű. A tengereinek színe valószínűtlenül kék,hol sötét, hol türkiz, partjaihoz nagyon közel vannak a hegyek, így elég gyakori, hogy a strandok egy meredek sziklafal lábánál terjeszkednek, és ez az egész egy lélegzetelállító egységet alkot. Településeinek óvárosa rendszerint hegyre,dombra, de mindenképp magaslatra épült, ami szintén elég jó kis bukhéjt ad a tájképnek. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy reggelire a bárban akkora cornettokat adnak csokival csurig töltve, hogy hirtelen egy man. vs. food epizódban találhatjuk magunkat. Szóval minden esélye meglenne, hogy földi paradicsommá lépjen elő, de azért ezen még dolgozniuk kell.
Basilicátából –Marateán keresztül– Calabriába érve Praia Mare esik először utunkba, csodálatos homokos parttal, és Calabria legnagyobb szigetével, isola di Dinoval szemezve. A sziget tele van látogatható barlangokkal, hová szervezett kirándulások indulnak. A sziget maga olyannyira közel van Praia Mare strandjához, hogy akár vizibiciklivel is simán átjuthatunk, és kerülhetünk körülötte egyet. Augusztusban a Madonna della Grotta ( A Barlagn Szűzanyája) ünnepén a Madonna szobrát hajón úsztatják végig az öblön, ahol aztán mindegyik lidó saját tüzijátékkel kedveskedik neki.
Praia a Maretől csak egy ugrás a tündéri San Nicola Arcella, ez az 1912. óta önálló városka a tengerszint felett 110 méterrel épült, óvárosa olyan mintha tündérmese díszlete lenne Erre rá is segítenek kól kigondolt neonvilágítással. Ahogy megérkezünk, a „Borgo incantato” , azaz elvarázsolt város felirattal üdvözölnek a lakók, és ez nem áll messze a valóságtól. San Nicola partjainál találjuk Calabria egyik leghíresebb stransját a Spiaggia Dell’Arco Magno-t. Csak gyalogosan (esetleg úszva) közelíthető meg egy dimbes-dombos ösvényen keresztül. A túra minden fáradalmát elfelejtjük, amikor elénk tárul a picike strand látványa.
Továbbhaldva dél felé Scalea városába érkezünk , ami az első olyan calabriai település a Tirrén-tenger partján, ami tömegturizmusra rendezkedett be. Kilómétereken keresztül elterülő lidók aprókavicsos stranddal, napernyők, kioszkok amerre a szem ellát. Maga az óváros a szokásos calabriai sémát követi, hegyoldalba épült házak, folyamatos lépcsőzés. kemény lábmunka, de megéri. A sétálóutcán augusztusban már alig férünk el, de azért ne hagyjunk ki egy adag cédrátcitromból készült fagyit. Calabria ezen északi része ugyanis a Riviera dei cedri, azaz a cédrátcitrom riviérája. Nem hallottatok még erről a gyümölcsről? Nem meglepő, mert az egész világon itt a legelterjedtebb, és a város bárjaiban likőr, fagyi, jégkása, sőt lekvár formájában is fellelhető.
Diamante városa a házak falait borító 150 falfestményről híres, amelyek tökéletesen illeszkednek környezetükbe. A városka utcáin sétálva teljesen jogosan érezzük magunkat úgy, mintha egy szabadtéri múzeumban flangálnánk. Ha nem akarunk üres kézzel hazatérni innen, akkor vegyünk csípőspaprikát, ami egész Calabriában kiváló minőségű, nem csupán a riviéra ezen részén. Olyannyira felvágnak az itteni paprika különleges hatásaival, hogy szimplán csak calabriai viagrának hívják.
Tipp: ha időnkbe belefér, érdemes egy nap Cetraróig autókáznunk, ahonnan egynapos hajókirándulások indulnak a Lipari-szigetekre, amelyek éltalában több szigetet, de Liparit, Strombolit és Panareát szinte biztos, hogy érintik. Azt ugye nem kell különösebben ecsetelgetnem, hogy mekkora élmény aktív vulkán lábánál mártózni a tengerben.
Calabria csodálatosan szép, és most csak egy zsebkendőnyi területet jártam körbe. Az ide utazók készüljenek fel, hogy ez itt azért egy nagyon más Olaszország, nem az, amihez északabbra, Toszkánában, Rimini környékén vagy Velencében hozzászoktunk. Ugyanis Calabria véletlenül sem gazdag tartomány, sőt nagyon szegény, a mindennapi élet apró mozzanatait totálisan átszövi a „mutyi”, ahogy errefelé mondják, a magnamagna, sok pici dologban ott a maffia. Nem véletlenül itt fordult velünk elő, hogy az egyik nagyobb lánchoz tartozó műszaki üzletben az eladó javasolta, hogy a vételt intézzük „priviben”, zsebbe kellett neki fizetni, nyilván egy olyan összeget, amivel mindenki jól járt, és nem kellett időt pocsékolni a pénztárnál való időtöltéssel…Itt fordult elő velünk, hogy a lidónk tulajdonosáról kiderült,hogy nem azért feküdt-kelt a strandon, mert annyira a munka áldozata lett volna, hanem mert ott volt házi őrizetben. Itt esett meg, hogy egy nyári estén a főutca egyik szabadtéri karaoke bárjában Don Peppinonak tapsolt az egész vendégsereg ( olasz maffia szubkultórában járatosak tudjék, hogy a Don megnevezés ha nem papot, akkor valószínőleg egy maffiavezért illet). Pont ez adja meg Calabriának az utánozhatatlan vonzerőt, ami miatt visszatérünk, hogy a száradó paprikafüzérek és lilahagymafonatok között élvezzük a tomboló hőséget.