De nehéz az iskolatáska – olasz iskola magyar szemmel

Még tavaly kivégeztük az olasz ovit, itt a következő stáció: az olasz iskola. Szeptember óta lelkesen cipeljük a vállunkon az iskolatáskát. Elsős lett a gyerek! Túl vagyunk az első félévi bizonyítványon, az első kudarcokon, és sikerélményeken. Én kb. harminc évvel ezelőtt jártam otthon általános iskolába, és azóta is sok minden változott, amióta ideköltöztem, úgyhogy az ezzel kapcsolatos emlékeim már avíttasak, de az egyértelmű, hogy oltári különbségek vanak a két ország oktatási rendszere között.

A gyerekek abban az évben kezdik az első osztályt, amikor betöltik a hatéves kort, és  ami azt jelenti, hogy azok a kisdedek, akik otthon még nagycsoportos óvodások lennének, itt már vígan koptatják az iskolapadot.  Magyarul: az én októberben született gyerekem valószínűleg évvesztes, így még mindig óvodás lenne Magyarországon, itt viszont már lassan végez az elsővel, és ő az egyik legfiatalabb az osztályban. Ami magyar szemmel általános iskola, az itt két intézmény között oszlik meg: az ötosztályos scuola elementare (elemi iskola), és a háromosztályos scuola media („középszintű” iskola/felső tagozat). Ezzel ér véget a kötelező oktatás.

Mi az elemi iskolával küzdünk épp. A tanítás általában szeptember közepén kezdődik, régiónként eltérő időpontban, legkésőbb Szicíliában, hiszen a nagy melegben ki a fenének van kedve  a teremben pácolódni. A mi iskolánkban két tanítónő visz egy osztályt, remélhetőleg az ötödik év végéig, mert az olasz rendszerben könnyen előfordulhat, hogy a katedrával még nem rendelkező – magyarul nem kinevezett- tanerőket másik iskolába rendelik az új tanévben. A mi tanítónénink is szeptemberben érkezett Szicíliából  a francia határhoz…

Az olasz iskola mifelénk 8:40-kor kezdődik, és 16:40-kor ér véget, úgyhogy  a gyerekek konkrétan egy teljes műszakot nyomnak le egy nap alatt, és kifacsarva tántorognak ki a kapun. Közben van egy ebédszünetük, de azt elárulom, hogy nem csengetnek ki 45 percenként. Cserébe nincs házi feladat, csak hétvégén (update: azóta már kivégeztük a hamradik osztályt is, és az a házi feladatos tétel megdőlt…) Halleluja! Az iskolai napirend gondos szervezést igényel  az egész család részéről, azt ugyanis elfelejthetitek, hogy munkába indulás előtt bedobjátok  a gyereket az isibe, és majd szépen kivárja a kezdést. Az iskola kapuja – jó esetben – 8:35-kor nyílik, addig télen, nyáron, esőben, sárban, hóban, jégben, az iskola előtt lehet csak várakozni, esetleg külön fizetős „parkolóba” lehet letenni  a kölyköt. Iskola végeztével egyesével engedik ki őket a kapun, és közvetlenül az arra felhatalmazott személyeknek adják csak át (ez mondjuk nem baj). Ha esetleg nem érnél oda 16:40-re, mert ne adj Isten dolgozol, akkor perkálhatsz megint, a délutáni felügyeletért. Megint az az érzésem, hogy a nagy családbarát Olaszországban egyáltalán nem támogatják  a nők  munkavégzését, mert ha valakinek nincs segítsége, akkor emellett az időbeosztás mellett teljes munkaidőben biztosan nem fog tudni dolgozni. Ha nincs nagyszülői támogatás, akkor választhat a mamma, hogy részmunkaidőben keres kevesebbet, vagy teljes munkaidőben többet, amit aztán baby sitterre költhet.

A dolgok nyugodt mederben folyását néha kizökkenti egy-egy hosszabb szünet: ősszel egy hét, karácsonykor kettő, farsang idején még egy hét, majd húsvétkor megint, illetve több hosszú hétvége. Bármikor belefuthatunk sztrájkba, esetleg szakszervezeti gyűlésbe, amikor szintén elmarad  a tanítás, és lehet szervezkedni, meg szabadnapot kivenni   a munkahelyen. ennek minden munkáltató nagyon örvend.

A tananyaggal kapcsolatban nem nagyon merülnék kritikákba, mert az otthoni színvonallal egyáltalán nem vagyok tisztában. Furcsa, hogy nyomtatott nagybetűkkel tanulnak meg írni, a folyóírás az utolsó lépés az írás-olvasás tanulásában,de talán nem is gond ez, hiszen az én kezem is belefárad már a kézzel írásba, annyira el vagyok tőle szokva.   Amit biztosan tudok azonban, hogy az idegen nyelv oktatása egy vicc. A gyerekek már elsős koruk óta „tanulnak”  angolul, de nem vagyok benne biztos, hogy a tanárnő pontosan hány leckével jár előttük. Borzasztóan kellemetlen nyelvtani, vagy szókincsbeli hibákat felfedezni a füzetben, amikor én különösen háklis vagyok a nyelvtudásra. Ami még vicces, hogy tesióra van, de tesicucc az nincs….kedden mindig csatakosan jön haza a csimota, mi lesz majd ha itt a pubertás??

Ítélkezni nem fogok a minőségről, hiszen az olasz alma materek is nevelnek ki szuper orvosokat, tudósokat, űrhajósokat…..de hogy egyik sem tud normálisan angolul?????