Víz, kukoricaliszt és só. Ennyi. No meg rengeteg türelem, és edzett bicepsz kell egy igazán jó polenta elkészítéséhez. Mielőtt Olaszországba költöztem, a polenta (puliszka) egy cseppet sem mozgatta meg a fantáziámat, aztán megértem erre is. Elkezdtem értékelni azt a semmihez nem hasonlítható meleget, amivel belülről fűt a hideg téli napokon itt az Alpok kellős közepén. Elkészítése roppant egyszerű, a megfelelő mennyiségű kukoricalisztet fokozatosan sós forró vízbe szórjuk, és folyamatosan kevergetjük, amíg el nem éri a kívánt állagot. Ez általában legalább egy óra, és garantálhatom, hogy simán beszúrható edzés helyett is, mi rendszerint váltjuk egymást Olaszpapával a tűzhelynél ilyenkor. A fakanál a staféta. Pesze vannak instant változatok is, amihez elég pár perc kavarás, de az azért nem az igazi.
Rézedényben, fakanállal
Ennél szegényesebb étel szinte már nem is létezik, háborű idején gyakran az egyetlen étel volt, ami az asztalra került. Manapság azonban reneszánszát éli, télen Észak-Olaszországban egészen biztosan összefutunk vele. Bármivel kiválóan kombinálható, jól párosul húsokkal, sajtokkal, hallal, sőt egyes esetekben még édességként is jól szuperálhat. Mi legtöbbször raguval, pörkölttel kísérjük , vagy csak szomplán teleszórjuk egy nagy adag sajttal.
- Piemonte és Valle d’Aosta régiókban legelterjedtebb változata, és egyben az én nagy kedvencem a Polenta Concia, amit az adott terület autentikus sajtjaival ízesítenek, ezeket felkockázzák, és összefőzik a polentával, hogy aztán minden falatot jól áthasson az olvadt sajt.
- még mindig a sajt témájánál maradva, hihetetlenül finom kombináció a Polenta e Gorgonzola, hiszen ez a rendkívül intenzív penészes sajt szintén elég jól közvetíti a meleget;
- Venetóban előszeretettel fogyasztják tőkehallal, ez a Polenta e Baccalà;
- Trentinóban találkozuk a Polenta col toccio di salamino nevű változattal, amit kolbásszal készült raguval tálalnak;
- Lombardiában fogyasztották egy időben a Polenta e Osei-t, amit rostonsült, és zsírszalonnába tekert kismadarakkal kísérnek. Részemről kihagynám.
Velence környékén létezik „fehér” változata is, amit egy fajta fehér kukoricából készítenek, és amit szívesen ízesítenek a tintahal tintájával, ami a szemnek is nagy élmény.
Lombardiában, a Valtellina vidékén dívik a Polenta Taragna, amit hajdinalisztből készítenek, következésképen színe is a sötét felé hajlik, meglehetősen távol áll a klasszikus polenta aranysárga színétől.
A Polenta e osei megihlette a cukrászokat is, a cukrozott puliszkát mandulapasztával borítják be, és csokimadarakkal díszítik ezt a Bergamo környékén jellegzetes sütikét.
A magam részéről szombat estére tervezem a következő adagot.