Velence meseszép, a Szent Márk tér egy álom, a galambok a világon csakis itt elviselhetőek, azoban mi sem testesíti meg jobban ezt a valószínűtlen várost, mint a gondola. A gondola, Velence ikonikus hajója egyébként is élen jár, ha az olasz közhelyek között kutakszunk. A velencei lagúnán eredendően több, mint negyven típusú hajó közlekedett, közöttük a Batela, Batelon, Bragosso, Caorlina, Cofanop, Gondola, Gondolino, Mascareta, Peata, Puparin, Sandalo, Sanpierota, S’ciopon, Topa és a Topo. Ezeket ma már legfeljebb csak a Regata Storica alkalmával láthatjuk a Canal Grandén siklani, a gondola azonban mindannyiukat túlélte.
Az első gondolák csaknem 1500 évvel ezelőtt kezdték el szelni a habokat, és a 17. századra már csaknem tízezer volt belőlük. Az évszázadok alatt folyamatosan változott, átalakult. a 13. században egy tucat evezőlapát hajtotta, a 15. századra összement, de lett kabinja. Aztán a 16. században a gazdag tulajdonosokkal annyira elszaladt a ló, és oly módon kezdték el dekorálni a hajókat, hogy a korabeli hatóságoknak jogszabályt kellett alkotni, amellyel megtiltották a giccses hivalkodást.
Csúcsforgalom
Azóta is rigorózus normák szabályozzák, hogy hogyan is fessen egy gondola: a színe kizárólag fekete lehet, és csupán három dolog díszítheti: a Ferro, a Risso és Forcola. A ferro a gondola orrán található fémlemez, amely a gondolás súlyát egyensúlyozza. A ferro Velence hat kerületét, a sestrierit , és az egy, másik irányba néző lemezke a Giudecca szigetét, a széles penge a tetején pedig a Rialtó hidat szimbolizálja. A risso gondola tatjának dísze, melynek formája a csikóhalat idézi, a forcola pedig villa, amely az evező rúdját tartja.
A „ferro”
A modern gondola designja a 19. századra véglegesedett, amikor is a Tramontin-család monopolizálta a gondolagyártást. Utódaik ma is ezzel foglalkoznak. A 20. században a velencei önkormányzat megtiltotta a gondolák további módosítását. Egy gondola ma 350 kiló, 10,85 méter hosszú, 1,4 méter széles. Alakja asszimetrikus, ugyanis bal oldala 24 centiméterrel hosszabb,mint a jobb. 280 darabból állítják össze, olyan fákat felhasználva, mint a tölgy, fenyő, cseresznye, vörösfenyő, hárs, dió,mahagóni és szilfa.
A gondolához egy gondolás (gondoliere) is dukál, ezek a fess, csíkos pólós férfiak a hajó tatjánál állnak onnan kormányozzák a járművet. Ma körülbelül 400 gondola közlekedik Velencében, javarészt taxiként, vagy szimplán csak a turisták szórakoztatására szolgálnak. A gondolás szakma nem tréfa, engedély kell hozzá, megfelelő tudás nélkül lehetetlen ezeket az ikonikus hajókat vezetni Velence szűk csatornáin. Az evezési technikán kívül velencei történelemből, kultúrából, városismeretből és idegen nyelvekből is vizsgázniuk kell. Macsó munka ez, de 2010-ben már az első női gondolás is engedélyt kapott.
Szünet.
Hogy mennyibe fáj egy gondolás menet? Mondjuk azt, hogy mezei harminc perc 30 eurótól indul. Bővebb információk pl. itt találhatók.