Ősz van, szüret van, hejre olasz leányok tapossák a fürtöket, beszéljünk egy kicsit hát arról, hogy milyen nedű is csorog a piemontiak torkán. A piemonti borok Magyarországon általában kevéssé ismertek, pedig a világ legjobb borai között tartják őket számon, a piemonti borvidékek, a Langhe-Roero és a Monferrato pedig 2014. óta a Világörökség részei. A kiváló talaj – agyag, márga, tufa és homok keveréke, a mérsékelt éghajlat, az Alpok hegyláncainak védő ölelése mind hozzájárulnak kitűnő, elegáns borok termeléséhez.
A két legfontosabb itteni vörös, a Barbaresco és a Barolo, sokak szerint egyenesen a világ legjobb vörösborai. Mindkettő nebbiolo szőlőből készült fajtabor.
A Barbarescót a Langhe-dombságban, kizárólag Barbaresco, Treiso és Neive városokban termelik mindösszesen 2500 hektáron, rózsabokrokkal tarkított talajon. A nebbiolóból készült újbor csersavtartalma igen magas, ezért barbaresco estetében két évig kell érlelni, amelyből kilenc hónapot tölgyfa- vagy gesztenyehordóban tölt, ami alatt telt, testes, mégis üde nedűvé válik. A barbaresco elegáns, nőies bor.
A Barolo szintén a nebbiolo bora, mégis sokban különbözik a barbarescótól. Majdnem háromszor akkora területen, Barolo, Castiglione Falletto, Serralunga d’Alba,Cherasco, Diano d’Alba, Grinzane Cavour, La Morra, Monforte d’Alba, Novello, Roddi, illetve Verduno egyes részein terem a szőlő. A nagyobb termőterületnek köszönhetően a barolók sokkal változatosabbak, mint a barbarescók. A barolo vidék kb. 15 km-re fekszik a barbarescóétól, a szőlőt mégis valamivel később szüretelik, mint azt. Emiatt egy évvel hosszabb az erjedési ideje, azaz három évig érik, ebből két évet tölt a tölgyfa-vagy gesztenyehordóban. A barolo férfias, sötét színű bor, amit érdemes hosszan dekantálni.
A piemonti borok tanulmányozásakor beszélve muszáj megemlíteni a borvidék másik két jellemző fajtáját, a dolcettót és a barberát is. Ezek hétköznapi fogyasztásra szánt borok, mindennaposak az étkezések kísérőiként, ezek azok a palackok, amiket bármikor felpattintunk, mert biztos , hogy van belőle otthon.
A barbera valószínűleg a legelterjedtebb piemonti bor, viszonylag nagy területen is termelik. Ezt a bort fiatalon érdemes inni, és kitűnő kísérője a jellegzetes piemonti ételeknek: a sült húsoknak és rizottóknak.
A dolcetto neve senkit ne tévesszen meg, véletlenül sem édes borrról van szó, sőt. A dolcetto rubinszínű, habja lilába hajló, kifejezetten száraz és testes bor. Szintén nem igényel hosszú érlelést, egy évvel a szüret után már kísérhetjük vele az előételnek szánt szalámitálat.
Ha nem szeretjük a bort, akkor is érdemes egy hétvégét eltölteni a Langhében, hiszen a vidék lenyűgözően szép, és nem csak a borról, de a konyhájáról is nagyon híres (az egyik legfontosabb szarvasgomba-termelő vidék ez). Most még elkaphatunk némi nem is annyira kósza napsugarat is, de a hegyekben már lehullott a hó. Pazar látvány. Ha meseszé képeket akartok nézegetni a környékről, nézegessétek egy helyi magyar lány, Gai Tünde fotóit.
Piemot persze nem csak borokat tett le az asztalra, egy egész sor finomságot köszönhetünk ennek a régiónak.