Dél-Olaszország még mindig méltánytalanul mellőzött úti cél a magyar utazó számára,pedig,aki egyszer belekóstol, nehezen szabadul meg a függőségtől, én is így jártam,és nem győzök ódákat zengeni Calabria,Puglia és Basilicata valószínűtlenül szép tájairól,és akkor még Szicíliát meg Szardíniát nem is említettem.
A fentiek közül Basilicata az, amin még ha arrafelé is vezet az utunk, valószínűleg csak áthajtunk, pedig rejteget egy-két csodát. Az utóbbi években azért ők is nekiveselkedtek a marketingnek, de ez még mindig szinte csak Matérára, a sziklába épült városukra koncentrál, pedig rajta kívül is van egy-két szemet gyönyörködtető hely itt. Ami nyáron kihagyhatatlan, ha a közelben járunk, az Maratea. Maratea Basilicata régió egyetlen tirrén-tengeri települése, meseszép kisváros, és még vigyáznak is rá a helyiek (ezt úgy Rómától délre meg kell becsülni…). Természetesen nagyon jó móka a fekete homokos parton a türkízkék színű vízben ázni,akár napokig is. Vigyázat! A fekete homok tényleg fekete, annak minden hátulütőjével együtt, legyen strapabíró a strandpapucsunk, mert az eldobhatós, gumi vietnámi papucsunk könnyen beleolvadhat a tűzforróra melegedett partba. Strandja a szolgáltatások és a víz minősége miatt kitűzheti a Kék Zászlót is.
Kihagyhatatlan az óváros a takaros üzletekkel teli, hívogatóan kanyargó aprócska utcákkal, a főtér teraszaival, és úgy általában az apró részletekben megbúvó hamisítatlan délolasz hangulattal. Templom minden 100 méteren, lehetetlen helyeken cikázó robogók, és leanderek minden mennyiségben.
Miután ebben jól elmerültünk,és ittunk isteni jeges crema di caffét – azaz egy jégkásához hasonló állagú jéghideg kávét, ami az erre a vidékre jellemzó nyári negyvenhez közelító celsiusokban igazi megváltás- valamelyik pofás kis bárban , és nem félünk a semmi közepén kanyargó szerpentinektől, kötelező állomás a Megváltó Krisztus szobra. Hasonlóképpen kell elképzelni, mint a riói testvérkéjét. Egy kb. 600 méter magas hegycsúcsra emelték a 22 méter magas szobrot, amely széttárt karjaival hívja imára az arra kaphatóakat. Az arra nem kaphatóak meg pazar kilátást kapnak cserébe azért, hogy kibírták a felfelé vezető utat. Krisztus nem a tenger, hanem a szárazföld felé néz, ezzel az emberközelibb arcát próbálta megragadni az alkotó. Egyebekben is különbözik az általánosan elterjed Krisztus ábrázolásoktól, a haja rövid, szakálla alig.
Nekem eddig háromszor esett útba, és háromszor álltam itt meg. Mindig visszatérek, ha errefelé fúj a szél. Van még idő bőven megszevezni az idei nyaralást, Maratea és környéke egész biztosan nem okoz csalódást. Barangoljatok erre Ti is!
